Bősz Anett csúcsra járatja a közéleti hullarablást – még Mészöly Kálmánt búcsúztatva is ezerrel „orbánozik”

Halálhír érkezésekor mélyen elhallgatunk; szép közhelyek és lágyan landoló mondatok rövidke békeideje ez, és a félmúltbéli szavaké. Kéz és gondolat lelassul, néha még valami klasszicizáló összetartozás-félét is megél ilyenkor az ember, nemzetben, családban, vagy épp a gangon, mikor hol.

Gazemberségeket sem emlegetünk közvetlenül azután, hogy valaki meghalt – mert így szokás mifelénk, a magyar buborékban ezt tartjuk helyesnek. Kétségeinket jó pár napra elégeti a halál „sötét tüze” – végtelenül egyszerűen a tudat, hogy

Bősz Anett viszont mintha egyáltalán nem észlelné ezeket az alapelveket és alapérzéseket. A jelek szerint számára minden csak por- és zsírmentesített felületnek tűnik, amire aktuális üzeneteket lehet gondosan felhelyezni.

...Szóval meghalt Mészöly Kálmán – és míg mások az ósdi gombfocikészletet szedik elő, addig Bősz a következő sorokat bírja leírni: „[Mészöly] Fékezetlen szókimondása és stílusa már azelőtt nagy hullámokat vert, hogy a hazai közvélemény megismerte volna a nagy hullámok indulatos, megosztó erővel ható, romboló mindennapjait. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy MLSZ-tanácsadói kinevezését egy rasszista kijelentése miatt vesztette el. Ma már ilyenért nem vesztene el idehaza senki semmit – sajnos." Majd így folytatja: „A valaha volt legsikeresebb magyar labdarúgó szenvedélye okán sokszor még a pályán és annak szélén is idegennek ható megnyilvánulásai

Túl koraiak, ha ezt így értjük.

Ezeket találta mondani tehát a Liberálisok/DK politikusa Mészöly Kálmán halála után alig pár órával, az elmúlás feneketlen(?) kútja előtt centiméterekkel, kecsesen és kis híján nőiesen.

Hogy az Orbán. Hogy a rasszizmus. Hogy hát a Szőke Szikla volt olyan jó és kiszámítható rasszista (béke poraira!), hogy amennyiben az ominózus megjegyzését az Orbán-korszak szurkos legmélyébe ereszkedve engedi el, talán-bizony még valamiféle

Valahogy így.

Giccses lesz kissé, de nem baj, azért írjuk csak le, hátha helyrebillentünk valamit a közösségi tudatban mindabból, amit a hírneves politikusnő jó érzékkel kibillentett: nyugodjék békében Mészöly Kálmán, minden idők legnagyobb magyar hátvédje.

De most már tényleg.

(Nyitókép: Földházi Árpád)