Disznóölő késsel ment rabolni, a nyugdíjas házaspár fém felmosónyéllel verte meg
Azt hitte, könnyű dolga lesz. Rosszul hitte.
A férfi nem éli végig a dilemmát, a tortúrát, a megrázkódtatást. Ő csak b@szott egy jót.
„OK, persze, a végső döntést a nő hozza meg, ő fekszik be a kés alá. De hányszor teszi ezt meggyőzés, nyomás, akár zsarolás vagy fenyegetés hatására...?
Úgy, hogy közben a férfi az egész procedúrát megússza: a gyakorlati részből kimarad, a lelkiből pedig kivonja magát. Nem éli végig a dilemmát, a tortúrát, a megrázkódtatást, amit maga a döntés is hoz. Ő csak b@szott egy jót, nem érdekelték a következmények – most pedig menekül előlük.
Persze a végső döntés ettől még a nőé lesz. De ha a férfinak is meg kell hallgatnia a szívhangot, többé már számára sem csak egy távoli, személytelen dolog a magzat. Lehet, hogy nem lesz hatással a lelkiismeretére – de lehet, hogy mégis. És lehet, hogy nem rábeszélni, kényszeríteni fog, hanem együtt fognak döntést hozni.
Igen, van olyan, hogy ismeretlen, elérhetetlen az apa, eltűnt, nemi erőszak történt, stb. Ilyenkor a nőé marad egyedül a döntés. És lehetnek esetek, amikor annak minden fájdalmassága ellenére az abortuszt elfogadhatónak vagy indokoltnak tartjuk. Legalábbis legitim (volna) az erről értelmes vita a közéletben. Igen, férfiak is beszélhetnek róla.
És igen, a nem kívánt terhességekben – a nyilvánvaló nemi erőszakot leszámítva – a nőnek is van felelőssége. Hiába igyekeznek a különböző emberi-. nőjogi ás egyéb álcivil szervezetek minden felelősséget a férfiakra tolni.
És legalább ekkora hazugság, álszent manipuláció, amikor ugyanezek szervezetek, meg mindenféle női magazinok krokodilkönnyek közepette előadják, hogy a nők számára az abortusz egy óriási trauma, és senki sem akar ilyet. Dehogynem. Persze rengeteg tisztességes, érző nő számára valóban trauma. Ők tényleg gyötrelmek közepette hozzák meg a döntést. De ugyanezek a szervezetek, magazinok előszeretettel mutogatják azokat a nőket, köztük celebeket, akik kéjes örömmel mesélik, hogy igenis vetettek már el gyereket. Sőt, a legújabb trendnek megfelelve már versenyeznek is egymással azon, hogy kinek volt több abortusza.
Ezek a nők válnak menővé, példaképpé a manipulált fiatalok számára. Ők az »én testem, én döntésem«, meg a »takarodjatok a pinámból« jelszavak alatt tüntető tömegek vezérei. Amely tömeg hisztériája mesterségesen gerjesztett, ráadásul egy hazugságon alapul.
Nálunk ugyanis semmilyen módon nem szigorodott az abortusztörvény. Annyi változott, hogy a nőnek meg kell hallgatnia a magzat szívhangját. Utána korlátozás nélkül ugyanúgy be lehet feküdni, ki lehet szedetni, és ugyanúgy ki lehet dobni a kukába az embriót...
De lehet, azt is végig kellene nézni a férfinak!”
Nyitókép: Jeszenszky Zsolt Facebook-oldala