Szeptemberiálisnak nevezett családi programokkal, rengeteg új párttaggal, fiatalokkal, sejtelmes elnöki Facebook-posztokkal nyomulva próbálják lenyomni a balliberális térfélen a riválisaikat.
A Demokratikus Koalíció hosszú menetelésbe kezdett hetekkel ezelőtt, szeptembertől pedig növelik a sebességüket: családi programoknak nevezett országos eseménysorozattal „támadnak”. Állítólag tömött sorokban állnak a belépni szándékozók a pártirodáik előtt, nemrég köszöntötték a 15. ezredik tagjukat, a 21 éves Németh Balázst – ezzel is bizonyítva, hogy nemcsak szépkorúak, hanem az aktív korosztályból is akarnak hozzájuk igazolni –, s már egymillió saját szavazóról beszélnek. Nem véletlen ez az aktivitás:
a többiek a padlón fekve azóta is azon töprengenek, hogyan szaladhattak bele ekkora jobb horogba. A DK pedig elérkezettnek látja az időt, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá tegye, egyedül ők jelentenek valamilyen alternatívát a kormánypártok számára.
A Demokratikus Koalíció viszonylagos sikerének az az egyik oka, hogy ezen a politikai térfélen egyedül náluk nincsenek komoly személyi, sőt vezetői problémák. Gyurcsány Ferenc elnöki pozícióját semmi veszély nem fenyegeti, legfeljebb Dobrev Klára aspirálhatna erre a posztra, de a családi béke valószínűleg többet ér ennél. Nemrégiben itt írtunk arról, hogy az MSZP, a Momentum, az LMP, a Jobbik és a Párbeszéd különböző okokból, de képtelen volt olyan személyt a szervezetük élére állítani, aki alkalmas lenne arra, hogy a pártjukba újra lelket leheljen, anélkül viszont nagyon nehéz. Különösen a lilák – akik riválisai lehettek volna a DK-nak – amortizálták le magukat az új elnökük, Gelencsér Ferenc siralmas szereplésének „köszönhetően”.
Gyurcsány azonban képes volt ráncba szedni a csapatát, ami azzal is magyarázható, hogy a bizalmi embereivel vasszigort tart a pártjában, náluk ugyanis
A pártelnök a nyilvánosságban is igen aktív, igaz, elsősorban a Facebook-posztjaival, amelyek egyszerre lelkesítők, sejtelmesek, filozófiai megközelítésűek, költőiségre hajtók, olykor viszont kifejezetten zavarba ejtők.
Érdemes idézni a legutóbbiból: „Mindennek rendelt ideje van, Ideje van a látásnak, Ideje az értésnek, Ideje a felháborodásnak, A felismerésnek. Ideje a cselekvésnek. Nem kérünk bocsánatot. Nem mondjuk el ezredszer is. Tesszük. Mert tudjuk. Mert a dolgunk.” S persze ennek a bejegyzése végén ott van a „készülünk” ige is, amelyet az elmúlt hónapokban több tucatszor írt már le, de sosem magyarázta el, mire készülnek. S gyanítható, hogy nem avatta be a titokba a párt első és második vonalába tartozó politikusokat sem, mert mindig nagy kínban voltak, amikor az újságírók interjúkban erre rákérdeztek tőlük, értelmes válaszok helyett ötöltek-hatoltak csak.
Sokan arra tippeltek, hogy Gyurcsány szerint valójában a kormányra kerülésre készülnek, mondván az Orbán-kabinetet hamarosan úgyis elsöpri a gazdasági, szociális helyzet miatti elégedetlenség, s a DK elnökétől nem idegenek az ilyen hagymázas gondolatok. Pedig nem kell ahhoz Török Gáborba oltott Böcskei Balázs (vagy fordítva) elemzőnek lenni, csupán a realitás talaján kell maradni, hogy valaki számára egyértelmű legyen: a Fidesz-KDNP-t a kétharmados többsége birtokában kirobbantani sem lehet a hatalomból.
viszont az ellenzék gyakorlatilag egyetlen potens, víziókkal, stratégiai elképzelésekkel rendelkező politikusa, a momentumos Donáth Anna kissé nyersebb volt.
Az EP-képviselő azt írta: „Ne készüljünk jövő héten kormányváltásra! Mert nem lesz. És a jövő hónapban sem. Aki ezt sugallja és erre készül, az nem őszinte az emberekkel, és hamis reményekkel hitegeti őket. De ami még ennél is rosszabb: aki politikusként arra készül és arra célozgat, hogy a kormány majd heteken, vagy akár néhány hónapon belül megbukik, az az ellenzéki oldal legfontosabb munkáját akarja megspórolni. Nem a kormány idő előtti bukására kell készülni, hanem dolgozni.”
Feltehetőn nem azért szervezte meg a DK Szeptemberiális elnevezésű akcióját, hogy ebből a kínos „készülünk-helyzetből” kimeneküljenek – bár erre is jó lehet –, sokkal inkább nagyszabású demonstrációnak tartják az eseménysorozatot. A hétvégén ugyanis 70 helyre vonulnak ki, elvileg „családi napot” tartanak, találkoznak a választóikkal, szimpatizánsaikkal, „végre ismét lesz alkalmunk látni egymást személyesen is!” – fogalmaznak a beharangozójukban.
nagyon kellemetlen lenne a számukra ugyanis, ha csak lézengenének az emberek a programokon.
S ezek a helyi erők mindent meg is tesznek a sikerért, hiszen sokak lelki szemei előtt már a 2024-es önkormányzati választások lebegnek, aki pedig nem teljesít jól, könnyen kegyvesztett lehet. Márpedig jelen állás szerint az ellenzéki térfélen a DK jelenti a legnagyobb esélyt, hogy a politikával kacérkodókból képviselők lehessenek, így megéri teperni.
Éppen ezért nem véletlen, hogy a hírek szerint egyre több helyi ellenzéki politikus folytat puhatolózó tárgyalásokat arról, hogy átigazolna a DK-hoz. Persze ezek a megbeszélések nem a nyilvánosság előtt zajlanak, az érintettek az utolsó pillanatig titkolóznak, így nehéz ezeket bizonyítani. Főleg a szocialisták esetében kerülhetne erre sor – Kiss László III. és Szaniszló Sándor XVIII. kerületi polgármesterek ezt mindenféle szívfájdalom nélkül megtették még a ciklus elején –, egyrészt nekik a legkönnyebb megindokolni az esetleges váltásukat, hivatkozva arra, hogy a két párt az értékrendjét tekintve nem áll túl messze egymástól, egy jobbikos vagy egy momentumos esetében ugyanis nagyobb fantáziára lenne ehhez szükség.
Másrészt most az MSZP valóban nagyon ramaty állapotban van, ezért is vetették be utolsó mentsvárként Komjáthi Imrét. Az egykori melós társelnökké történő megválasztása azt szimbolizálná, hogy a szocialisták az igazi baloldaliak, ők tesznek a legtöbbet a munkavállalókért. S ha rövid időn belül ő sem tudja feltornázni a párt támogatottságát legalább stabilan öt százalék fölé, akkor biztosan többen veszik a kalapjukat és köthetnek ki a DK-ban.
A DK megerősödésének azonban van egy nagyon komoly korlátja, ez pedig éppen abszurd módon épp az a Gyurcsány Ferenc, akinek köszönhető, hogy a párt az ellenzéki térfél egyeduralkodójává vált. A Real-PR 93 felmérése szerint a felnőtt népesség 84 és még a baloldali szavazók 72 százaléka sem szeretné a Demokratikus Koalíció elnökét fontos politikai pozícióban látni. S amíg ezt az ellentmondást a párt nem képes feloldani, addig nehéz elképzelni, hogy reális kormányváltó erőként tudna megjelenni.
Nyitókép: Gyurcsány Ferenc beszédet mond a Demokratikus Koalíció XI. kongresszusán és ellenzéki előválasztási kampánynyitó rendezvényén a Kongresszusi Központban 2021. augusztus 29-én. (MTI/Mohai Balázs)
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
De akkor mit szolgál a politika?
Miközben a Fidesz a választási sokk utáni bénultsággal küzd, a leköszönő miniszterelnök háttérbe vonulása és Magyar Péter elszámoltatási stratégiája rajzolhatja át a magyar politikai térképet – véli a szakértő.
A Városligetben kutyás fesztivál lesz, a területre beengednék a szakszervezeteket is, de ők már megsértődtek. Nem kicsit, nagyon.
Jámbor András és Lendvai Ildikó közösen fejtették meg, miért örömteli, hogy április tizenkettedikén teljesen megsemmisült a régi baloldal.
Egyre többen hagyják el Dobrev Klára süllyedő hajóját.
Szeretne ő is egy szeletet a tortából.
Nem egyszerű kormányváltás ment végbe.
Azok, akik évtizedes távlatban minden szembejövő probléma láttán az Európai Unió egységének fontosságáról papoltak, most aztán megkapják epekedve vágyott egységüket. Kohán Mátyás írása.
