Budapesten lehet az Európai Leszbikus Konferencia

Így kéne minddel, amennyi csak van ezekből...https://mandiner.hu/cikk/20220906_iran_itelet_halal_lmbtq_aktivista_kulfold

le szarom oket !

Németországban nem lesz fűtés. Magyarországhoz ragaszkodnak a melegek. Pride-pártiaknak, leszbiknek, melegeknek, hasonló szivárványos csapatoknak egy csajka betűleves, aztán irány bezzegnyugat és itt is, ott is meglesz az egyensúly.

Azoknak a születésükkor hímivarú példányoknak, megkeseredett, életükkel elégedetlen fehérjehalmazoknak van ám üdvözítő megoldás! Utánakereshettek a szakirodalomban: Vavyan Fable: Mesemaraton. (Pelso, Ödön, Gréta, féldeci és tsai: pótoljátok be, imádni fogjátok !) Itt a Mandin és mindenhol, azokat, akik a teljes latin ábécé lelki-szellemi nyomoroncait, provokátorait az évezredeken át beváló hagyományok szerint élők ellen uszítják, mindet benevezném egy Mesemaratonra. Arra a versenyre, ahol a még Gille Barryként induló szereplő Gina Barryként ért célba, ráadásul az első helyen! Az ingyen leoperált cuccos ugyan befőttesüvegben landolt, de tuti, hogy az itt írogató bérprovokátorok élveznék, Gináéhoz mérhető boldogsággal fogadnák az eredményt. Az ubisüvegben, az alkoholban úszkáló, számukra felesleges szervet a másik, használaton kívüli szervük és a Meseország mindenkié című könyvek mellé tehetnék a netes monitor feletti oltárra. Emlékezni nincs mivel, szaporodni nincs mivel, számukra csak így szép az élet, elvégre gyuribá is csak így oszt nekik cukorkát. Az effélék tényleg ne szaporodjanak és ne sokasodjanak! A másokat is tiszteletben tartó leszbikusok éljenek szeretetben, nyugalomban, boldogságban, mint tették eddig is, évszázadokon át! De az őket is megalázó, belőlük élő provokátorok pusztuljanak! Ne várják meg, míg az Európába telepített muzulmánok vadásszák le őket, egyenként! Ők nem olyan toleránsak, mint a józanul gondolkodó magyarok, Meseország helyett a saría gyakorlatát részesítik előnyben. " A megfelelő módon hibernált Gille Barry ébredezett a bokor ölén. Nagyokat nyögve megtapogatta sajgó fejét. Feltekintett a lombok között csillagló égboltra, és megállapította, hogy fekszik. Nocsak, gondolta. Aztán ráeszmélt, hogy máshol is fáj. Élesen, hidegen. Benyúlt a nadrágjába: Nem hitt a kezének. Felpattant, beletépett a hajába. Ugrándozott. És kiáltott: – CSODA TÖRTÉNT! ISTENEM! CSODÁT TETTÉL KÖSZÖNÖM! Gille Barry futásnak eredt. Nehezen szedte a levegőt, az öröm (érthető módon) kifullasztotta. Csaknem nekirontott az ösvényen közeledő Redfordnak. Nyomban megragadta a karját, és tudakolta: – Hol egy templom? Imádkozni akarok! Félreveretem a harangokat! Kirángatom az ágyból a papot! Imádkozni akarok! Hol egy templom? – Toronyiránt...."