Piaci rést tölt be a regionális repülést kínáló új magyar légitársaság – az Aeroexpress társalapítója a Mandinernek

Többszörösen traumatizált elem a magyar közbeszédben a légitársaság-alapítás, ami a nemzeti légitársaság leállása után következett rossz emlékű, megalapozatlan reménykeltések miatt nem is meglepő – mondja a Mandinernek Somogyi-Tóth Dániel.

Az Aeroexpress Regional társalapítója és társtulajdonosa szerint (a légitársaság indulásáról itt írtunk) többek között ezért is volt szükség arra, hogy minimális időt hagyjanak a menetrend meghirdetése és az első járat indulása között. Arra a kérdésünkre, elégedettek-e a közvélemény reakciójával, úgy fogalmaz, jelentős figyelmet kaptak, amitől a járatok hasznosságát és kihasználtságát is várják. 

Az első járat hétfő reggel szállt fel Budapestről Kolozsvár irányába. A kincses városból Debrecenbe indult a harminc fő befogadására alkalmas, brazil gyártmányú Embraer-120-as repülőgép, majd a cívis város nemzetközi légikikötőjéből Marosvásárhelyre repült. A délutáni órákban ugyanezt az utat tette meg „visszafelé”, a szakzsargon ezt hívja „W-alakú” közlekedésnek, ráadásul ez inkább egy triplavé, hiszen 6 „szektort” érint egy napon. A járatok hetente háromszor, hétfőn, szerdán és pénteken kötik össze a célállomásokat. 

Hazai cég, külföldi tapasztalat, magyar érdek

„Az eddigi tapasztalatok alapján bizakodóak lehetünk” – mondja a társalapító arra a kérdésünkre, miként alakulnak a foglalási adatok. Az induló járatok természetesen még messze nem telt házzal repültek, de várakozásaik szerint az utasszám emelkedni fog a következő hetekben. Erdély és az anyaország városai között az év minden periódusában sokan utaznak, bizakodó hozzáállásukat ez élteti.

Mikor felvetjük, hogy a légipiacon a csúcsidőszak a május vége és szeptember vége közötti nyári szezon, az Aeroexpress Regional pedig épp a csúcsszezon végén „szállt fel”, Somogyi-Tóth Dániel rámutat,

A légitársaság gerincét jelentő, szintén magyar BASe Airlines (amelynek gépét, pilótáit, utaskísérőit és logisztikáját is csatasorba állították) egyébként közszolgáltatási szerződés keretében folyamatosan repül Finnországban, így az induláshoz az „anyacég” kapacitásait is figyelembe kellett venni.

A BASe külföldi szolgáltatásai azonban erőteljes alapot jelentenek az Aeroexpressnek, amire Somogyi-Tóth is utal: a regionális légiközlekedésben szerzett jelentős tapasztalatokkal a hátuk mögött most ezt a know-howt igyekeznek magyar érdekek szerint itthon is meghonosítani a következő hetek visszajelzései alapján. 

A beszélgetésünk elején már említett nemzeti légitársaság, a Malév megszűnését követően sokan remélték, hogy rövid időn belül új nemzeti légicég töltheti ki a szolgáltatásban (és sokak szívében) keletkezett űrt, ám erre azóta is várni kell.

Kérdésünkre, hogy a fapadosok és a nagy légitársasági csoportok által uralt piacon van-e még létjogosultsága egyáltalán nemzeti cégekben gondolkodni, Somogyi-Tóth Dániel a Wizz Airre utalva úgy válaszol, Magyarország légiközlekedésének döntő részét Európa egyik legnagyobb, és legdinamikusabban fejlődő légitársasága bonyolítja le, száznál is több magyar lajstromú, 180-230 fős repülőgépével, a kontinens szinte minden pontján. 

Speciális területen érvényesülhetnek

Úgy látja, „ez az elmúlt közel két évtizedben kiépült, hazai hátterű siker önmagában is nemzeti büszkeséget jelenthet”. Amikor az Aeroexpress Regional potenciális szerepét firtatjuk, hozzáteszi, nekik abban lehet keresnivalójuk, ami kívül esik ezeken a sztenderdeken, viszont nemzetgazdasági szempontból fontos. Ez egy nemzeti légitársaság spektrumánál jelentősen kisebb, speciális terület – mondja a regionális repülésről – ráadásul olyan, ami gyakorlatilag hiányzik az itthoni légiközlekedésből. 

Létjogosultsága pedig van:

míg autóval, kamionok között vergődve 4 és fél óra, közvetlen összeköttetés tömegközlekedési eszközzel pedig nincs a két város között. A különbség még látványosabb, ha Marosvásárhely viszonylatában gondolkodunk.

A kis regionális cég ráadásul a fedélzeten is igyekszik kitenni magáért: kávét, teát, ásványvizet, sós és édes kekszet kínálnak a légiutaskísérők, ami tíz éve még alapvető volt, mára azonban már véletlenül sem magától értetődő. Ezzel kapcsolatban annyit jegyez meg az alapító, hogy ez a jelképes, minimális költségű ellátás a finnországi üzemnek is része, ezért elvetni nem akarták, de a az amúgy is szolgálatot teljesítő stewardessek feladatába is beletartozhat ennyi figyelmesség. 

Amikor arról kérdezzük az Aeroexpress első emberét, milyen járatokban gondolkodnak még a jövőt illetően, titokzatos marad. „Ez egy regionális légitársaság, ennek megfelelő célállomások jöhetnek szóba”, mondja, de nyitva hagyja azt a kérdést, hogy további erdélyi célpontok lehetnek ezek, vagy más környező országokba is berepülne a cég.

az azonban biztos, hogy egy logikus zöld gondolkodás alapján csak ott lehet keresnivalójuk, ahova autópálya vagy megfelelő színvonalú közvetlen vasút hiányában nehéz az eljutás. 

A nyitóképet Somogyi-Tóth Dániel bocsátotta rendelkezésünkre.