A Jobbik betöltötte azt a szerepet, amit a DK szánt neki

„Volt pártelnök távozása okozhat-e újabb pártszakadást? Hisz Jakab Péter egyelőre meghátrált attól, hogy máris új pártot alapítson.

Azt látni kell, hogy Jakab Péter ennek a pártnak már az egyetlen arca volt, bármennyire is megszégyenítő, Lenin-fiús kommunikációt folytatott a parlamentben és azon kívül is. Mégis csak ő volt az egyetlen látható politikusa a Jobbiknak. Most pedig itt van Gyöngyösi Márton, aki elnökként megjeleníti a pártot, s aki egy nemzetközi botrányt okozó, nyíltan antiszemita kijelentése kapcsán vált híressé vagy inkább hírhedté. Gyöngyösi a múltja miatt a baloldal számára vállalhatatlan, ez meggyőződésem.

Miért léphetett vissza Jakab a pártalapítástól?

Jakab Péter nem tud szervezetet építeni, nincs olyan gyakorló jogászuk sem, aki ezt meg tudná csinálni. A párt amúgy is speciális formája a társadalmi szervezeteknek, nem lehet máról-holnapra egy pártot tető alá hozni úgy, hogy az működőképes is legyen.

Jakab és a Jobbik között a kenyértörésre csak akkor került sor, amikor kitudódott, hogy frakcióvezetőként százmillió forintnál is nagyobb értékben kötött megbízási szerződéseket négy évre olyan emberekkel, akik a hívei maradtak a párton belül. A Jobbik számára egyáltalán visszaszerezhető ez a pénz?

Meggyőződésem szerint igen. Jakab és Potocskáné nyilvánvalóan azért nem jelentették fel egymást, bár ezzel fenyegetőztek, mert a pénzek miatt valamennyire kiegyeztek. Ezt rúgta fel Jakab. Potocskáné Kőrösi Anita ügyvezető elnök volt az, aki átvilágította korábban a Jobbik működését, s a gazdálkodást érintően mindenről tudott, szerintem Jakabot ezzel a markában tartotta. Egymást kölcsönösen gazdasági visszaélésekkel vádolták, de aztán, úgy tűnik, kiegyezhettek abban, hogy nem bántják egymást. A történések külső optikája mindenképp ez volt. A mi időnkben olyan elő nem fordulhatott, hogy a frakció százmillió forint összegben felhatalmazás nélkül kössön szerződéseket. Ezeket a döntéseket akkor a frakció tagjainak tudtával, tájékoztatásával és általában támogatásával hoztuk meg. Most meg azt láttuk, hogy Jakab, visszaélve frakcióvezetői posztjával, önhatalmúlag osztott ki százmilliót, igyekezett a Jobbik pénzét a saját érdekcsoportja érdekeiben felhasználni. Ezek a négy évre szóló szerződések az ő embereit bebetonozták volna a fizetős pozíciókba. Ez lehetett a szakítás döntő oka.

Van-e még egyáltalán jövője ennek a pártnak?

Azt látom, hogy a Jobbik betöltötte azt a szerepet, amit a DK szánt neki. Azt a szavazatmennyiséget, ami még megmaradt, betolta az ellenzéki összefogásba, ám a gond az volt, hogy a Jobbik szavazói a választások idejére gyakorlatilag már elvándoroltak. Ugyanakkor Jakab Péternek még lehet az esélye a politikában, hiszen népszerűsége a DK nyugdíjasai körében megkérdőjelezhetetlen, ám a jobboldali szavazóknál a krumplilóbálós viselkedése miatt teljesen elveszítette a hitelét.”

Nyitókép: MTI / Kovács Tamás