Szalai Zoltán a tágabb európai gázhelyzetre is rákérdezett. Ezzel kapcsolatban Szijjártó azt mondta, „konkrét szankciós fenyegetéseket is kaptunk néhány éve, amikor megépítettük a Török Áramlat vezetőknek a Magyarországon át vezető részét, de megépítettük, ennek a bejövő kapacitása pont annyi, mint a teljes magyar importigény”. Úgy látja, „a diverzifikáció nem csak a forrásra, hanem az útvonalra is vonatkozik, ha minden bekrepál, csak innen is eleget tudunk kapni”, s már ma is innen jön a Magyarországra érkező földgáznak naponta több mint a fele. Ismertette, a nyugati vezetéken Ausztria felől a szerződés 53 százaléka jön be, délről pedig 100 százalék molekulára pontosan.
„Óriási szerencse, hogy a szállítás háromnegyede délről jön, csak a negyede nyugatról. Mi megkapjuk a leszerződött mennyiség 89 százalékát minden nap” – mondta Szijjártó, aki arra is figyelmeztetett: „ha akkor nem álltunk volna ki a saját nemzeti érdekeink mellett, akkor mi is remegve néznénk a híreket, nem csak a németek, hogy az Északi Áramlaton mi jön”. A bizottsági gáztervhez visszatérve azt is elmondta, „ahogy elkezdtük az energiaminiszterek ülését, a német hírügynökség kirakta, hogy megvan a döntés”, miközben csak akkor kezdték el a tárgyalást.
„Ki kért ezért elnézést? Micsoda nyomásgyakorlás ez?” – tette fel a kérdést a miniszter, hozzátéve: „Csak mondom, hogy amikor a sajtószabadságról beszélünk, és minket leckéztetnek, akkor azért ilyen aspektusokat vegyünk figyelembe.” Emellett azonban leszögezte, a német és a közép-európai gazdaságok szorosan egymásra vannak utalva, a német-francia kereskedelmi kapcsolatoknak a német-visegrádi kereskedelmi kapcsolatok volumene a duplája, így „nekünk nem érdekünk az, hogy a németeknek rossz legyen.”