Modern csinovnyikvilág a mémes maszk mögött

Hol dolgoztok és hány évesek vagytok?

Adminok: Egy tárcánál kezdtünk együtt, aztán szétszóródtunk a szélrózsa minden irányába – de mind a közigazgatáson belül maradtunk. Az átlagéletkorunk 26-28 körül van. 

Hogyan indult az oldal?

Adminok: Mindegyikünk foglalkozott mémekkel korábban valamilyen módon. A saját magunk szórakoztatására kezdtük el csinálni. A csapatból mindenki másféle mémben jó: van, aki nagyon elvontat készít, más kicsit boomer-stílusút, akad, aki profi a grafikában, tehát nagyon sokszínű a társaság. Az oldal maga pedig úgy jött létre, hogy a koronavírus-járvány hullámai között, a nyári uborkaszezon közepén ültünk az irodában, és a közigazgatásban addigra megélteket volt időnk „megmémelni”.

A Csinovnyik memes a közigazgatás visszásságait mutatja be a lehető legközelebbről, vagyis belülről. Kritikusak vagytok, de ismeritek-e a versenyszférát? Mihez méritek azt, ami körülvesz benneteket?

Admin1: Közgazdász vagyok, három-négy évet dolgoztam a versenyszférában business területen és közgazdászi oldalon is. Az ismerőseim nagyon meglepődtek azon, hogy ezek után elmentem a közigbe, nem láttak eléggé „közig-material”-nak. 

Admin3: 8-10 fős magyar kkv-nál dolgoztam évekig, ott nyilván más gátjai vannak a fejlődésnek, mint a közigazgatásban. Pont a fordítottja: túl kicsi a rendszer, minden az ügyvezetőhöz kötött, láttam tehát a munkáltatói skála két végpontját.

Admin2: Én is dolgoztam multinál, nem tetszett. Nem éreztem, hogy bármi hatásom lenne a körülöttem zajló folyamatokra, a közigben viszont valamennyire igen. Pályakezdőként sokkal nagyobb felelősséget kapunk itt, mint a piacon. A baráti társaságunkból természetesen sokan nem a közigazgatásban dolgoznak, onnan is halljuk, hogy ott mi megy. De nem kell valakinek a közigazgatásban dolgoznia ahhoz, hogy érzékelje a közigazgatás problémáit. A hatékonysági gondok kívülről is elég jól látszanak. 

Admin7: A multis mátrix-szervezet a legrosszabb.

Admin6: Én kifejezetten a közigbe készültem.

Miért?

Admin 6: A haza szolgálatért.

Mindennemű irónia nélkül, ahogy látom.

Admin6: Igen.

Admin2: Igen, én is így érzem, ahogy Admin6. Közöttünk meghatározó érzés, hogy itt hasznosabb a munkánk, mint máshol. Azt érezzük, hogy hatással tudunk lenni a társadalom alakulására.

Admin1: Egy piaci ajánlat helyett jöttem a közigbe, és nem bántam meg. Itt kreatívabb munkát végezhetek, mint ahol nagyon kis folyamatokba hagynak már csak beleszólást, azt is csak monoton formában. A közig általában nem ilyen. Jobb. Sőt, bizonyos életszakaszig versenyképes alternatíva a fiataloknak a piaccal szemben.

Meddig az és mikortól veszíti el őket a közig? 

Admin1: A pályakezdő, belépő szinttől kezdve pár évig vonzó. Úgy harminc fölött, ha már lépne tovább az ember, akkor viszont nem.

Admin6: Akiben nincs meg a közjóért való elhivatottság, a tudat, hogy ez egy szolgálat, az sokkal nehezebben bírja tovább szerintem.

Miben vagytok mások, mint az idősebb vagy fásultabb közigesek? 

Admin2: Abban, hogy a generációnk az internettel együtt nőtt fel: látjuk például, hogy milyen eszközök érhetőek el a digitális térben és ezt össze tudjuk vetni egy hivatali iroda realitásaival. Van elképzelésünk arról, miként lehetne gyorsabb vagy egyszerűbb az ügyintézés. Nehéz elfogadni a rugalmatlan hagyományokat is, ha azok csak magukért valók. Külön bosszantó a sok elavult rutin.

Mondjatok példákat rá!

Admin3: Most, 2022-ben még a 2010-es Wordöt használjuk, és külön űrlapon kell igényelni a 2013-as verziót. Vagy az e-mailek kinyomtatása három példányban a papír alapú aktába – ezek jellemzőek. A hangsúly persze nem a régi szoftveren vagy a nyomtatáson van, hanem azon, hogy sok minden azért van úgy, ahogy, „mert eddig is így csináltuk”. Olyan hatalmas a közigazgatás, annyira sok módon fonódnak egymásba a szálak, hogy roppantul nehezen mozdul meg, bármilyen változtatásról is legyen szó. Ellenáll akár komplex világfolyamatoknak is.

Admin2: De tudjuk azért, hogy mit vállaltunk, a közigazgatásnak mindig megvolt a külön ethosza, aki idejön, általában tudja ezt. Ugyanakkor itt mégis nagy a nyitottság a fiatalokra, ez nem mindenhol van így a munkaerőpiacon. Irántunk érdeklődnek a munkahelyünkön, bizonyos témákban meghallgatják az ötleteinket. 

A külsősöknek a közig gyakran kafkai rémálomnak tűnik, és a benne dolgozók arctalan droidoknak. Sőt, a politikától megzakkantak szerint ott egytől-egyig csak fekete öves fideszesek dolgoznak. Ezen a bárgyúságon az idősebbek persze röhögnek, de a fiatalok hogyan viselik az ilyen tudatlanságot, illetve a vele járó stigmákat?

Admin2: A legtöbb baráti társaságban nem tudják vagy nem akarják elválasztani a politikát és a közigazgatást. A társadalom túlzottan átitatott politikai szimpátiákkal. Nekünk – és a közigazgatásban ez a jellemzőbb – semmilyen politikai ambíciónk nincs. Mindannyian szakpolitikai vonalról érkeztünk, most is azzal foglalkozunk, és ebben képzeljük el magunkat a későbbiekben is. Mindezt persze nehezen értették meg a szüleim, és azok, akik nem ismerik vagy nem látták belülről az államigazgatást. Viszont fontos figyelni arra, hogy nem egy oldalról érkeznek fiatalok a közigazgatásba, hanem sokfelől.

Admin3: A fentiek alapján kiemelném, hogy mi nem kormány-, hanem közig-kritikusak vagyunk. Pártpolitikáról nem posztolunk. Nem is lennének rá vevők a követőink. 

Admin7: A politikai vitákat meg lehet előzni azzal, hogy ha a munkámról kérdeznek, mindig azt mondom, hogy EU-s dolgokkal foglalkozom, és akkor békén hagynak.

Admin1: A mémeinkben minisztereket, politikusokat is szerepeltetünk, de látni kell, hogy mi nem a politikai minőségükben viccelünk velük, hanem úgy, mintha vezérigazgatók, cégvezetők lennének, ahogyan valóságos szervezeti vezetők is egyébként – mi úgy tekintünk rájuk, mint a topmenedzsmentre. Minden munkakultúrában megvan a vezetők és a vezetettek közötti szokásos konfliktus.

Admin3: A csinovnyik-kígyó ott harap a saját farkába, hogy a legalsó szint a referens, az ő főnöke az osztályvezető, az övé a főosztályvezető, majd a HÁT jön, akinek az ÁT a főnöke, az övé a miniszter, még tovább a miniszterelnök, akinek meg, ha úgy vesszük, a referens (más néven: választópolgár) a felettese. 

Admin7. Békében élünk magunkkal. 

Admin1: Egyébként a versenyszférában dolgozó „irodai rabszolgáknak” is megvan a maguk mémoldala, csak ott nem a közigazgatási szakzsargon dominál. A legnagyobb elérésű posztjainkban kevés a közigazgatási szleng, azok szélesebb körben, a „szakzsargon” ismerete nélkül is értelmezhetőek.  

Aki látott már belülről közigazgatást, jól tudja, hogy elképesztően változatos tud lenni, ha a helyek hangulatát, személyi összetételét, szakmai színvonalát vetjük össze egymással. Mitől függ ma a közigben, hogy valaki jól érzi-e magát egy helyen vagy nem?

Admin2: Leginkább két dologtól. A szakmai munka tartalmától és a főnök személyétől. Kívülről sokan gondolhatják, hogy mivel túlszabályozott a rendszer, ezért az mindenütt ugyanolyan belül.

Pedig dehogy.

Admin1/2/7: Igen, és a közig nagyon sokat nyújthat az embernek. Ha például a nemzetközi ügyekkel akarunk foglalkozni, akkor a közig megkerülhetetlen. Diplomácia sem létezik közigazgatás nélkül. 

Belsős tapasztalattal és némi humorérzékkel akár kortárs művészetnek, de mindenképpen a hétköznapi valóságra reflektáló kreatív formának tekinthetjük, amit csináltok. A csinopédiában több mint 50 karakter van már. Ti minek tartjátok ezt az egész Csinovnyik-mémprojektet? 

Admin1: A mémkultúra a művészet demokratizációja, ugyanis olyan eszközt adunk az emberek kezébe, amellyel mindenki kifejezheti magát, mennyiségi önmegvalósítási felületet kaphat. 

Admin3: A mém az egyedi és a tömegtermék határán áll. Egyrészt a mém eleve utánzást jelent, azaz vannak sablonok, amelyekből ki lehet indulni, de ezekhez kell egy saját, egyedi életszituáció, ötlet, poén, amitől az egész működni kezd. Létezik tehát egy közös kiindulópont, amelybe bele tudjuk tölteni a saját látásmódunkat.

Admin1: Mi saját magunkat is karikírozzuk. A csinopédia minden szócikke nagyon spontán. Nem embereket pécézünk ki, hanem megszemélyesítjük a jelenségeket. 

Admin2: Az is nagyon fontos, hogy rengeteg, a közigazgatásban dolgozó kolléga érezheti egy-egy mémünket látva, hogy igen, ez nemcsak az én problémám, hanem még mennyi emberé, ezek szerint! 

Admin2: Olyan nagyon komolyan sosem vettük magunkat, nincs heti posztterv-táblázat vagy hirdetés sem. Inkább csak örömposztolás ez. Azért persze jólesik, amikor belépve egy új közig-munkahelyre az új kollégák megkérdezik tőlünk, hogy ismeritek ezt az oldalt? Mert ez „belépő a közighez, úgyhogy be kell követni”.

Admin1: Az is vicces, amikor publikálás után egy benti kollégámtól kapom meg azt a mémet, amit én vagy egy admintársam készített.

Bár anonim a működés, de egyébként vezetői jelzés, vagyis üzenet jött már az oldalra, mondjuk, HÁT-szintekről?

Admin6: Negatív tartalmú eddig egy sem. Korábban miniszter, államtitkár, helyettes államtitkár is reagált a tartalmakra, és a kormányszóvivő is (vagy legalábbis az oldala) követ minket. 

Admin1: Azért mi jobbára az átlag csinovnyikokhoz (referensekhez) szólunk, az ő nyelvükön beszélünk. Nekik igényük is van arra, hogy a közigazgatás ne legyen ennyire merev, tőlük nem is elvárt a szigorú viselkedés, röhöghetnek minden poénon. A vezetőknek azért „viselkedniük” kell.

Admin2: Még ha mi, szerkesztők teljesen szabadon és anonim módon is működtetjük az oldalt, azért az látszik, hogy vezetői szintről nincs ellenállás a tartalommal kapcsolatban. És ez azért jó, mert van önkritika a rendszerben.

Mi a célotok az oldallal?

Admin3: A szórakozás és a szórakoztatás. Élvezzük, amit csinálunk, át tudunk adni gondolatokat vele, és szeretjük, ha betalál egy-egy poszt.

Nem is akartok változtatni az oldalatokkal?

Admin1: Nem célunk a közigazgatás megváltása.

Admin2: De azért jó, hogy pár dologra felhívjuk a figyelmet. Annak van értéke. Nem gondolom, hogy egy posztunkat meglátva azt mondaná egy KÁT, hogy na, tényleg, milyen rossz valamilyen eszközbeszerzésünk rendszere, és akkor mostantól másképpen lesz, de valami hatása azért mégiscsak lehet. Jó dolog, ha egy vezető belátja, hogy vannak problémák egy rendszerben.

Admin?: Nem egy mém miatt lesz gördülékenyebb bármilyen folyamat.

A mémalapok nem avulnak el túl gyorsan?

Admin1: Van, ami igen, gyorsan lejár, de aztán vissza is jöhetnek, számos példát látunk ezekre. Az idő dönt minden mémről. 

Admin2: Az aktualitások szempontjából figyelni kell valóban, mert sok dolog csak aznap vicces. Tehát például egy közéleti mém másnap már régi, nem érdekes. És érezni kell, hogy mi az, ami nem elég fontos, hogy mém legyen, vagy túl hamar elavul. Érteni kell egy kicsit a mémkultúra alapvető szabályaihoz, nemcsak vaktában posztolni.

Admin7: A mém kicsit efemerális (egynapos, átmeneti) műfaj.

Néha politikusi stábok is próbálkoznak mémekkel. Hogy megy nekik?

Admin1: Általában rosszul. Vagy nincs üzenet, vagy van, de az összkép az ellenkezőjét fejezi ki, vagy csak nem tudják a sablont használni. Van igényük, hogy ilyesmit készítsenek, de inkább nem tudnak. 

Kaptok-e az olvasóktól nyersanyagot?

Admin1: Rendszeres a követői beküldés, amit természetesen komolyan megszűrünk – ahogyan magunkat is. Együtt finomítjuk a tartalmat. 

Honnan jött a július 22-i, élő állománygyűlés (az oldal követőinek találkozója) ötlete? 

Admin2: Extrovertált emberek vagyunk, de minket is meglepett, hogy már ennyire terjed az oldal. Azt látjuk, hogy van igény a fizikai találkozásra (legalábbis referensi szinten) azoknál, akik hasonló dolgokkal találkoznak a közigazgatásban, és ebből hasonló érzéseik, gondolataik keletkeznek.

Admin6: A hangsúly nem rajtunk van, hanem a közösségen, amely virtuálisan már létezik. Ennek szeretnénk az offline térben is platformot biztosítani.

Kapcsolatépítésre sem utolsó eszköz, ha fizikailag találkoznak az emberek…

Admin3: Persze, meg jobb együtt kiereszteni a fáradt gőzt. 

Hány embert vártok az első csinó-meetingre?

Admin2: Eredetileg százfős termet foglaltunk, de úgy látjuk, nagyobb kell. Aztán persze meglátjuk, hogy valójában mennyien jönnek el. Sokan csak a július 18-i héten döntik el szerintem, hogy eljönnek-e.

Felsővezető jön-e? Bár ők elvihetik a show-t…

Admin3: Nem tudjuk, de ha jönne, őt is „fellow-csinóként” fogadnánk.

Azt látom rajtatok, hogy nem félelemből anonim az oldal, de akkor miért, mitől az?

Admin6: Mert nem lényeges az, hogy kik csinálják. A humorunk alapvető része, hogy mi is csak egy fogaskerék vagyunk a gépezetben.

Admin1: Több mémoldalt láttunk már, ahol személyes brandet építettek magukból. Mi nem ezt az utat járjuk, mert ez megöli az autentikusságát. Kicsit közigesen megfogalmazva: „nem az ember a lényeg mögötte, hanem az, hogy a munka el legyen végezve.”

Admin6: Nem az számít, ki van a maszk mögött, hanem maga a maszk!