Húsz év – Budaházy a rács mögül üzen

Ismeretes: az úgynevezett Hunnia-perben, Budaházy György és társai másfél évtizedes ügyében márciusban született ítélet, a Fővárosi Törvényszék a megismételt büntetőeljárásban a következő döntést hozta: Budaházy Györgyöt tizenhét év fegyházra ítélték, feltételesen sem bocsátható szabadlábra. Az egykori aktivista levelet fogalmazott meg, melyet az alábbiakban, teljes terjedelmében közlünk.

***

„Június 17-én volt 13 éve, hogy elindult számomra a Hunnia ügy, de pont 17 napra rá, július 4-én újabb évforduló van. Ezen a napon emlékezünk ugye a Pozsony mellett 907-ben vívott nagy honvédő csatánkra, mikor is dicső eleink tönkreverték a hazánkra törő egyesült Nyugat-Európai hadakat (mint focistáink az angolokat a minap).

De most nem erről akarok beszélni, hanem egy időben sokkal közelebbi eseményről, ami szintén beírta magát a magyar történelem lapjaira.

követelve az országgyűlési választások szavazatainak az újraszámlálását.

Lényegében ekkor váltam országosan ismert közszereplővé. De idézzük fel, miért is tettük ezt!? Hát csak azért, mert az Orbán Viktor első kormányzati ciklusa alatt elindult ígéretes nemzeti kibontakozás verőfényes égboltján hirtelen súlyos viharfelhők jelentek meg. Egy csalások híreitől visszhangos választás eredményeképpen tizedszázalékokkal győzött a balliberális oldal, ráadásul igen gyanúsan a rendszerváltás SZDSZ nevű legkártékonyabb pártja éppen besurrant a küszöb felett a parlamentbe miközben a nemzeti radikális párt éppen kiesett.

Mi persze mindent megtettünk. Orbán Viktor kérte az első forduló után, hogy mindenki hozzon még egy embert a második választási fordulóra. Nosza hát, én magam is kampányoltam a Fidesz jelöltjei mellett ezerrel (Junghaus Rajmundnak a XI. kerületi Fideszben emlékeznie kell erre), meg is nyerte a jobboldal a második menetet, de sajnos ez sem lett elég. Ezután rengetegen úgy gondoltuk, hogy ilyen szoros és kétséges tisztaságú eredmény után igen is jogosan követeljük a választáson – különösen az első fordulóban – leadott szavazatok újraszámlálását.

Ezután jött végső elkeseredett tettként a hídlezárás abban bízva, hogy kibontakozik belőle egy olyan méretű demonstráció, ami képes lesz kiharcolni a szavazatok közelgő megsemmisítésének megakadályozását és az újraszámlálást. Hogy a várakozásunk nem volt teljesen alaptalan, azt jól mutatja, hogy több Fidesz közeli potentát is megjelent a hídfőknél gyülekező tiltakozók között és végül a Kossuth téren is jelentős tömeg gyűlt össze.

Sajnos az illetékes politikai vezetők végül nem álltak a tüntető emberek mellé és a frissen berendezkedő (visszarendeződő) balliberális hatalom a rendőrséggel késő estére szétkergette a demonstráló tömeget. Így az akciónk csak részben érte el a célját (a szavazatok megsemmisítésének időpontját 2 héttel elhalasztották), minket blokádozókat meghurcoltak, engem 3 különböző jogcímen is elmarasztaltak ugyanazon egy dologért. Az országot meg innentől 8 éven át rombolta a baloldal, ami vastagon visszaigazolt minket, hogy érdemes lett volna 2002. július 4-én megállítani őket.

Szerencsére 12 éve már nem ők vannak kormányon, a miniszterelnököt ismét Orbán Viktornak hívják és – akárkinek akármilyen kritikája is van vele kapcsolatban – sok remek intézkedése van (most pl. dicséretes módon visszaállítják a vármegye és a főispán elnevezéseket, és amit a kormány az ország energiabiztonsága érdekében tesz az egyenesen csillagos ötös) és az ország csillagzata folyamatosan emelkedik az irányítása alatt.

Ami viszont úgy érzem, hogy nincs rendben az az, hogy most is én ülök börtönben és kinéz, hogy ezt a 20 éves évfordulót is itt töltsem bent. Ráadásul az 5 hely közül, ahol eddig ebben az ügyben ültem, ez a Gyorskocsi utcai intézet a legótvarabb, itt szinte minden rosszul működik és mindezek tetejében még szétcsípnek az ágyi poloskák is. Mindezt egy igazságtalan, balliberális bíró miatt, akinek az elfogultságát jól mutatja, hogy még Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédőt is feljelentette az Ügyvédi Kamaránál, mert a botrányos ítélkezés miatti kritikus véleményének, felháborodásának hangot mert adni az ítélethirdetés során.

Ugyanez a bíró viszont az általunk is megtapasztalt cinikus indokolású minapi döntésével futni hagyta a Vizoviczky-féle szórakozóhellyel kapcsolatos kegyetlen emberölés vádlottjait. Több mint érdekes, hogy Ignácz bíró ebben az ügyben a vád koronatanújának vallomását annak ellentmondásokkal teli jellege miatt találta bűnösség bizonyítására alkalmatlannak. A mi Hunnia perünkben viszont elítélésünkhöz elfogadható bizonyítéknak tekintette a bizonyítottan számtalan ellentmondástól hemzsegő és cáfolt tanúvallomását egy olyan személynek, akiből a nyilatkozatokat ráadásul kényszervallatásra utaló körülmények között csikarták ki a nyomozó hatóságok.

Az ítélet kapcsán beadott kegyelmi kérvényünk már egy hónapja az Igazságügyi Minisztériumnál van, gondolkoznak, mérlegelnek az ügyben. Ehhez kapcsolódóan azért szeretnék egy-két dolgot tisztázni.

Először is akármi is van a vádiratban, meg az ítéletben, itt most nem terroristák kérnek kegyelmet. A terroristák ugyanis már kegyelmet kaptak! Megelőlegezték nekik, így nem is kellett kérniük! A 2006 őszi tömegbe lövetésekért, szemkilövésekért, emberek agyba-főbe veréséért, tüntetések éveken át folytatott szétveréséért, az ország lerablásáért, az emberek eladósításáért a haja szála sem görbült egyetlen politikai felelősnek, parancskiadónak, rendőr pribéknek sem. Nem dobálták őket előzetes letartóztatásba, ott folyamatosan zsarolva, hogy valljanak egymásra (lett volna mit). Köszönik, jól vannak, kényelmesen élnek, az üzlet megy, a pénz dől nekik és még a politikába is belekiabálhatnak.

és esze ágában sem volt egyiknek sem megszólalni, hogy „Te Feri, azért talán még sincs rendben, hogy a választásokat az emberek átverésével nyertük meg”, mint ahogy az sem zavarta őket, hogy belelövettek az ellenük tiltakozó tömegbe. Egyébként meg teli torokból mocskolták/mocskolják és képesek lennének egy kanál vízben megfojtani Orbán Viktort meg az egész Fideszt. De valamiért ők mégis megúszták.

Szóval a valódi, 2006 őszi terroristák kegyelmi ügye már lezárult. Most a hazafiak (ha úgy tetszik a szabadságharcosok) kérnek kegyelmet, akik soha nem élősködtek az ország pénzén közben temérdek kárt okozva, viszont rengeteget szenvedtek már eddig is és abban bíznak, reménykednek, hogy az ő és családtagjaik megpróbáltatásai végre mielőbb véget érnek a köztársasági elnök asszony kedvező kegyelmi döntései jóvoltából.”

Fotó: Földházi Árpád