Rónai szerint mindenki minősítse magát, ő magát mindenesetre újságírónak tartja. Szerinte ez egy szakmai kérdés, nem politikai. Szerinte a fő kritérium, hogy aláírjuk-e a cikket: aki vállalja a leleplező anyagát, az újságíró. Az ellenzéki politikusok befolyása túl van becsülve, míg a másik oldalon érzékelhető a kormánypárti gondolat jelenléte.
Szalai szerint a vita hangulata, hogy van a „független, objektív” újságírás, és máshol más zajlik. De az emberi lény sajátossága, hogy saját gondolatain keresztül érzékeli a dolgokat; a tények átfutnak egy újságírón, aki saját meglátásai, története, tudásai hálóján szűri át ezeket, és ebből lesz a cikk.
Nem lehet azt mondani, hogy ha valaki erre vagy arra a következtetésre jut, akkor nem független.
Hogyan kezelik a lapok, ha egy politikus szereplésért lobbizik? Dull szerint a politikai döntéseket a döntéshozók hozzák, ilyen értelemben teljesen mindegy, mit írnak a lapok. Lánczi szerint mást mutat a gyakorlat, az emberek fejében létezik egy ilyen kategória, és a baloldali sajtónak nagy hatása van a saját oldalára. Az ellenzék abban a kelepcében vergődik, folytatta, hogy bizonyos sajtótermékek mentén manipulálják a politikai teret, majd ebbe a baloldal belepusztul.
A jobboldalnál nem a farok csóválja a kutyát, míg a túloldalon stratégiai kérdéseket is a sajtó határoz meg. Az előválasztást a sajtó erőltette, a pártok pedig elvéreztek ennek során, sőt, két potens jelölt is elvérzett. A média talán azt hitte, most segít a szegény, alkalmatlan politikusoknak, de a sajtó nincsen tisztában a politika természetével – vélte Lánczi.