„Tekintetes asszonnyal búcsúzunk” – Szellő Istvánt megihlette az ispánok visszatérése

A tegnap estit nem láttam . A ma estit igen . Nem volt időm elindítani a gépet ; így csak a megérzésem írom . Mikor a hímtagos hírt olvasta be Antónia , a végén enyhén jobbra döntötte a fejét , mint ha azt mondaná : hát ezt dobta a gép . Mikor ketten vannak , akkor kisorsolják melyik hírt ki mondja be ?

Annak idején az érettségizettek használhatták a 'tekintetes' címet.

Ne erőlködj bugris! Se te, sem a repdtsarkú, nem lesztek soha, "tekintesek". Sokat kell ahhoz még tanulnotok, pl. :a cigarettacsikket, nem tapossuk ám el a perzsaszőnyegen, a műkörműnk alá ragadt fikát pedig nem töröljük a lelógó asztalterítőbe. És ez még csak a kezdet........ lenne, mit tanulni.

Kit lep meg hogy az ilyen moslékalakok, mint ez az alak gúnyolódik egy magyar normalitás-értéken? Kit? Kit lep ez meg? Kinek újdonság ez? Ki számított másra? Ettől. Én nem. Te sem. Mi sem. Azok sem. Senki sem. Az alak azért gúnyolódik, mert azt hiszi, még mindig, hogy megteheti, és meg is teszi, és szívesen teszi, hogy a magyarba belelép. Mert ő erős, és a magyar gyenge. Mert ő a jelen és a jövő, a magyar meg a múlt. Na, valahogy így gondolkodik ez, meg EZEK. Hát, meg kell mondjam én meg úgy gondolkodom, hogy egy LYó nagy lófasz a seggedbe. Mármint igazán. Tényleg. És élő közvetítésben. Tekintetesúr! : )