A török kor után Heves vármegye síkvidékét, ahogy lassan az Alföld egészét, újra belakták a népek – főleg magyarok és Felső-Magyarországról errefelé nagy létszámban leköltöző szlovák telepesek, mely népességből aztán kialakult a megye mai lakossága. A vármegyeszékhely Eger a békés 1700-as években gyarapodó püspökvárossá vált, barokk templomok, középületek és polgárházak sora hirdette az új korszakot a lassan rommá váló egri vár falai alatt. Mind a központi Dobó tér körképe, mind a vár falairól nyíló városi kilátás megkapó: több évszázados, organikusan fejlődő polgárváros képe rajzolódik ki, a templomtornyok mellett egy letűnt kor relikviájaként fennmaradt, kecses, magasba nyúló minarettel.
Heves hegyvidéki része tele van gyönyörű tájakkal a Mátrától a Bükkig, nem beszélve Szilvásvárad és Bélapátfalva vidékének látnivalóiról. Mellettük két szerényebb község is a magyar örökség részévé vált. Szajla falu az ott élő Oravecz Imre író nagyszabású 19–20. századi magyar paraszti sorsregényfolyamának, A rög gyermekeinek színhelyeként, az alföldi Átány pedig a szintén az eredeti, organikus, mára letűnt paraszti világot kutató néprajztudomány Mekkájaként vált híressé. Oravecz az irodalom eszközeivel, Átány kutatói, Fél Edit és Hofer Tamás pedig a kommunizmus idején a tudomány képviseletében emelték fel e községeket a közös magyar örökségünk Parnasszusára.
Nyitókép: Shutterstock