A legyőzött Harrach Tamás azonban másként értékeli a XIII. kerületi választási eredményeket. A fideszes önkormányzati képviselő azt mondta a Mandinernek, nem kergettek hiú ábrándokat, de úgy nem állhattak a választás elé, hogy úgyis megbuknak. Ezért becsületesen végigkampányolták az elmúlt hónapokat. S az eredményt látva a fáradtságon kívül csak lelkesedést és örömöt éreznek, Budapesten ugyanis a relatíve jobban teljesítő evk-k közé tartoznak, különösen, hogy belvárosi területeken és lakótelepeken értek el viszonylag jó eredményt, ezzel pedig teljesítették Orbán Viktornak tett ígéretüket. Harrach emlékeztetett, nem csupán az abszolút számokból kell kiindulni – bár ott is van fejlődés, hiszen 2014-hez képest több mint 1200-zal, 2018-hoz pedig több mint 800-zal kapott most több voksot –, hanem, hogy a körülményekhez képest hogyan teljesítettek, hiszen ebben a kerületben Rétvári Bence is csak 27 százalékot ért el, és a 40 éven keresztül orvosként itt praktizáló Szalay Péter sem járt sokkal jobban.
„Tudomásul kell venni, hogy ez egy régi munkáskerület,
Kádár János neve itt sokaknak mást jelent, mint az ország többi részén, nem véletlenül volt Angyalföld a hajdani pártfőtitkár választókerülete. Itt még – érdeklődés hiányában – az 1956-os forradalom is gyakorlatilag elmaradt, a Fidesz és a KDNP csak a helyi társadalom meglehetősen kis szegmensét tudta eddig elérni” – fogalmazott. S azt sem szabad figyelmen kívül hagyni – jelentette ki Harrach –, hogy az ország hatalmas fejlődést ért el az Orbán-kormányok alatt, s ennek nagy haszonélvezője a XIII. kerület, az elmúlt 5 év 200 milliárd forintnyi kormányzati fejlesztései mellett hatalmas beruházásokat hozott létre a magántőke. Ezeket a fejlesztéseket ugyan szívesen látja a kerület vezetése, de elsősorban nem nekik köszönhető, hogy ez ide áramlott. Ráadásul a főváros és a kerületek közötti forrás- és feladatmegosztásnak köszönhetően a legtöbb látványos közfeladatot a főváros végzi a közlekedés szervezéstől a közvilágításon át a köztisztaságig, továbbá az iskolák fenntartása sem tartozik a kerületi önkormányzat feladatkörébe. Így Tóth Józseféknek nincs is túl sok olyan feladatuk, amelynek révén konfrontálódhatnának a lakossággal, ezért valójában „művészet” lenne, ha rosszul végezné a dolgát a polgármester. Tóth népszerűségével a háta mögött pedig Hiszékenynek viszonylag könnyű dolga volt a választáson.