Nem vagyunk sem csalók, sem hazudozók!

„Nagy port kavart a hazai, de a magyarországi sajtóban is az a hír, miszerint szerdán este, illegális szemétlerakóhelyen, kidobott zsákokban, megégetett levélszavazatokat találtak. Az eset eleve több kérdést vet fel, mert ha valaki valóban el szerette volna tüntetni a magyarországi ellenzéki pártokra leadott szavazatokat, akkor miért nem semmisítette meg, égette el? Mármint úgy rendesen. Beteszi az ember a kályhába, meggyújtja, s főz magának egy tojást és teát reggelire. A válasz egyszerű: nem az volt a cél. A szándék sokkal egyértelműbb ennél: balhé. Balhé, amivel le lehet járatni a külhoni magyar állampolgárok jogát a szavazáshoz. Feltételezhetően azt akarták elhitetni, hogy itt, azaz mifelénk a szavazás elképzelhetetlen csalás nélkül, mi több, mi, erdélyiek, s mindazok, akik közreműködést vállalnak a szavazatok főkonzulátusokra való eljuttatásában, mindannyian csalunk. Azt akarják sugalmazni, hogy a begyűjtött borítékokat egyenként kibontották, és kidobták azt, ami nem a kormányzó pártokra volt behúzva. A »jeddi tudosító« legalábbis alannyal és állítmánnyal ezt szerette volna sejtetni. Csakhogy volna itt néhány megválaszolatlan kérdés:

1. Miért dobná ki valaki a borítékokat egy olyan szeméttelepre, amely ugyan nincs szem előtt, de »teljesen véletlenül« mégis rá lehet bukkanni?

Mert kézenfekvő. Nem kell messze menni vele, és ha odairányítják, az újságíró könnyen megközelítheti. Ha tényszerűen manipulálni akarta volna »a tettes« a szavazatokat, akkor milliónyi más megoldás állt volna a rendelkezésére, hogy nyomtalanul eltüntesse a szavazólapokat anélkül, hogy ki kellene mozduljon a házból. De az illető azt választotta, hogy holmi építkezési törmelékkel elegyítve helyezi el az út melletti illegális lerakóhelyen. Életszerű. De tényleg.

2. Miért hívja fel telefonon egy névtelen feljelentő épp egy román nyelvű hírportál újságíróját?

Itt érdemes visszakanyarodni kicsit az elmúlt heti történésekre, amikor Márki-Zay Péter Marosvásárhelyre is ellátogatott. Az ellenzéki miniszterelnökjelölt »sajtóértekezletét« olyannyira a kertek alatt lopakodva szervezték, hogy a magyar újságírók a román nyelvű sajtó képviselőitől értesültek az eseményről. Fölöttébb érdekes hasonlóságot mutat a helyzet! Az a személy, aki odavetemedett az úttesttől nem messze eső illegális szemétlerakó helyre, névtelenségbe burkolódzva, egy azóta már nem elérhető telefonszámról újfent egy román nyelvű portál újságíróját, egy egyébként köz- és elismert marosvásárhelyi újságírót hívott fel. Lévén az illető portálon nincs feltüntetve egyetlen telefonszám sem, vélhetően az újságírót a személyes mobilszámán érte el. Vagyis megvolt neki a telefonszáma. Azaz nem Fruzsi néni a Bartók Béla utcából járt éppen arra, hanem olyasvalaki, aki elővette a telefonját, s felhívta a város közismert újságíróját.”

Nyitókép: You Tube