Az én választási vereségemkor ott álltak mögöttem a társpártok vezetői nagyon korrekt módon, még fel is szólaltak, és önkritikus módon fogalmaztak. Hiba volt nem hozzászólni a választási vereséghez. Nagy baj, hogy senki nem vállalja a felelősséget, senki nem mondja, hogy ő maga mit rontott el, hogy senki nem mond le. A hitelesség visszaszerzésének első lépése a választók szemében, ha valaki vállalja a felelősséget, és lemond” – értékelte a politikus.
„Ez egy régi játék, hogy mindig egy emberrel akarják elvitetni a balhét. 2014-ben velem vitették el, 2018-ban Vona Gáborral, most úgy látom, Márki-Zay Péterrel teszik mindezt. Szerintem ez nem tisztességes, még akkor sem, ha a baloldal közös miniszterelnök-jelöltjeként sokat hibázott, és valószínűleg az ő felelőssége a legnagyobb. Ez nem jó irány. Mi európai pártként gondolunk magunkra, és az európai politikai kultúrához hozzátartozik a felelősségvállalás. Úgy gondolom, hogy a pártelnököknek fel kellett volna ajánlani minimum a lemondásukat, és az, hogy az ő közösségük kit választ meg újra – akár ugyanazt a személyt –, az már az ő jogosítványuk” – folytatta Mesterházy.
Egyetért azzal, amit Kunhalmi Ágnes mondott korábban: a szocialista pártnak még nem volt olyan vezetője, aki az elvesztett választás után trükközni kezdett a lemondással. Ez európai felfogás, de nem azt látom, hogy ez lenne a cselekvés – reflektált Mesterházy Attila.
Gyurcsány Ferencnek arra a kijelentésére, hogy „legyen mindenki Gyurcsány, és soha ne adják fel”, Mesterházy úgy reagált: „A második részével egyetértek, de
nem hiszem, hogy szeretnék Gyurcsány Ferenc lenni, abból elég egy is.