Egész Európában Orbán látja a legjózanabbul és leghiggadtabban a nemzetközi helyzetet

„Sokan idézik mostanában az ön által is tisztelt Churchillt, aki az 1938-as müncheni egyezmény után azt mondta Chamberlain kormányfőnek, hogy: »Önnek a háború és a szégyen között kellett választania. A szégyent választotta, s mégsem fogja elkerülni a háborút.«

Én maradnék a huszonegyedik századnál és a magyar vonatkozásoknál. A második világháborúból az akkori magyar elit nem tudott kimaradni, ebből a háborúból viszont ki kell és ki is lehet maradnunk. Kívülről húznak, belülről tolnak minket a konfliktusba. A mostani magyar kormány mindkét erőnek ellen tud tartani. Egy baloldali kormányról ez nem mondható el. Ezért mondjuk azt, hogy a vasárnapi döntésünk tétje a béke és a háború veszélye közti választás is.

Putyin is lökdös minket. És nem ma kezdte. MZP szerint a magyar miniszterelnök utolsó moszkvai látogatásán, két héttel a háború kitörése előtt »Putyin kért valamit Orbántól, amire Orbán nem volt hajlandó, vagy legalábbis nem mert rábólintani«.

Kevés dologban hasonlítunk egymásra Márki-Zay Péterrel, de abban speciel igen, hogy egyikünk sem volt ott a moszkvai tárgyaláson.

Én ennek megfelelően nem is fikciózgatnék arról, hogy mi történt a négyszemközti megbeszélésen, de abban biztos vagyok, hogy Orbán Viktor az orosz fővárosban is sziklaszilárdan képviselte a magyar emberek érdekét. Bármennyire is gyalázzák őt a baloldalról és a liberális médiából, az a helyzet, hogy egész Európában ő látja a legjózanabbul és leghiggadtabban a nemzetközi helyzetet, tökéletesen érzi, hogyan kell evezni ezen a háborgó nemzetközi óceánon.

Az embernek az az érzése, hogy a legkevésbé sem nemzetközi kikötőkre tekint Orbán, hanem kizárólag hazaiakra, és a félszívűség egyetlen oka, hogy pár nappal az országgyűlési választások előtt idehaza végtelenül kínos lenne beismernie, hogy épp most megy a kukába, dől össze tizenkét kétharmados év külpolitikája, a keleti nyitás meg a Putyin-barátság. Még az emlegetett Jaroslaw Aleksander Kaczynski, Lengyelország tényleges vezetője sem csak azt mondta, hogy nem boldog Orbán viselkedésétől, hanem azt is, hogy »de meglátjuk a választás után«.

Ha a miniszterelnök csupán a belpolitikai népszerűségét akarta volna javítani, akkor simán beáll a nyugat-európai politikusok sorába, és velük kórusban harsogja az oroszellenes propagandát.”