Szociológus: A magyarországi gondolkodásmód mindenkori és uralkodó eleme a cigányok kiirtása

A Szabad Európa Zsigó Jenő szociológus, népművelővel beszélgetett, aki többek között a Roma Parlament Egyesület alapítója és elnöke 2012-től. A szociológus a magyarországi roma kisebbséggel szembeni évszázados előítéletekről, valamint a rendszerváltás utáni roma érdekérvényesítés nehézségeiről nyilatkozott. Az interjút a Mérce kivonatolta.

„Ha az utóbbi 80-100 évet tekintjük és végignézzük a történelmi nyomait a cigányokról való gondolkodásmódnak, akkor folyamatosan uralkodó és mindig visszatérő elem a cigányok kiirtása” – mondta Zsigó a többségi társadalom rasszizmusának gyökereiről.

Kiemelte, hogy ez már a fasiszta rezsim hatalomra kerülése előtt is jellemző volt Magyarországon. Összeszedte azokat a parlamenti felszólalásokat, amelyekben a szónokok szerinte a cigányok kiirtására utaltak, vagy esetleg azt követelték, hogy a „vándorló”, „népvándorló” romákat kényszermunkahelyekre tereljék. Szerinte ez a hozzáállás, illetve az ebből következő beidegződések, „hangulatok” a mai napig velünk élnek és uralkodóak.

Szabad iskolaválasztás

Kifejtette, hogy az 1985-ös szabad iskolaválasztásról szóló törvény fektette le a romákkal szembeni előítéletek alapjait: „Kiderült, hogy kvázi egy óriási népakarat nyilvánult meg, amikor a nem cigány szülők kiemelték a gyermekeiket a cigányok által látogatott iskolákból vagy osztályokból. Ennek az alapja nem az állami akarat volt, hanem a nép megnyilvánulása. Mindez valamiféle pogrom volt” – vélekedett. Értelmezésében a kor legismertebb esete, az 1992-es kétegyházi események és a büntetőper mind ezt bizonyítják. Kijelentette, hogy a szegregáció, az eltávolodás és eltávolítás röviddel az 1985-ös törvény után, amelyet 1993-ban megerősítettek, egyéb területeken is megjelent, és a kisebbségi bántalmazás egyre súlyosabb formákat öltött.

„Azzal, hogy a cigány emberek a 90-es évek előtt kikerültek az állami foglalkoztatásból, teljesen megváltozott a lakóhelyük, a munkanélküli státuszuk pedig szinte véglegessé vált. A gyerekeik kikerültek a nem cigány gyerekekkel való osztályból vagy iskolából. Akit nem ismerünk, aki cigánytelepre kényszerült költözni a városból, ahol az előbb még megbecsült munkás volt, annak a gyerekétől is félni kell, rettegni kell, mert nem együtt szocializálódnak az iskolákban” – fejtette ki, majd hozzátette, hogy a magyarországi többségi társadalom felelőssége elvitathatatlan a roma nemzetiségű magyarok kálváriája miatt.

Zsigó szerint kezdetben nem az állam fűtötte a cigánygyűlöletet, de később, amikor a folyamatok visszafordíthatatlannak látszottak, a politikai vezetők „az élére álltak a népi rasszizmusnak, a faji előítéletességnek, s elkezdték politikailag hergelni, kiélezni a cigányokkal szembeni előítéleteket”. Ebben a legsikeresebb kétségkívül a Jobbik volt – hangsúlyozta.

„A nehezen felszedhető politikai szavazatok választások idején nagyon jól behajthatók, a lakosság szinte kínálta magát, hogy »itt vagyunk, faji előítéletes lakosságként, s nagyon díjaznánk, hogy elbántok a cigányokkal«” – világított rá.

Állami beavatkozás

Ezek után Zsigó kiemelte még az állami beavatkozás szerinte két súlyos formáját:

• amikor szerinte kimondta a törvény, hogy a gyűlöletbeszéd korlátlan és büntethetetlen, 
• valamint amikor az 1993-as kisebbségi törvény kimondta, hogy a kisebbségi önkormányzatok megválasztásában valamennyi magyarországi állampolgár részt vehet.

A Mérce összefoglalóját, valamint az eredeti interjút a cikk alatti linkeken olvashatja el, illetve hallgathatja meg.

Nyitókép: MTI Fotó: Illyés Tibor