A modellváltás több mint a felsőoktatási intézmények strukturális megváltoztatása, kulturális és mentalitásbeli változásról van szó. A több éve zajló folyamatnak köszönhetően soha nem látott összegekhez jutnak a saját döntésük alapján alapítványi formába kerülő egyetemek – hangzott el a belvárosi Scrutonban tartott kerekasztal beszélgetésen, amelyen részt vett Stumpf István felsőoktatásért felelős kormánybiztos, Hernádi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem kuratóriumi elnöke, valamint Böszörményi-Nagy Gergely, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány elnöke.
Szuromi Benedek írása
A felsőoktatási intézmények finn minta alapján történő struktúraváltása 2014-ben fogalmazódott meg a kormányzat részéről, majd az utóbbi években több egyetem is alapítványi fenntartásba került. A modellváltó egyetemek saját kuratóriummal rendelkeznek, stratégiai terveik alapján fejlődhetnek, amihez ugyanakkor az anyagi hátteret az állam biztosítja. Ettől függetlenül a modellváltás a politikai csatározások közé került, a baloldal jobboldali térfoglalást kiáltott, míg a kormány nemzetstratégiai célként hivatkozik a folyamatra. Az új egyetemi struktúra alakítóiként értékelték és értelmezték a beszélgető partnerek a modellváltást, amelyet Murai László, a HÖOK elnöke moderált.
„Soha ennyi támogatás nem áramlott a felsőoktatásba” – fogalmazott Stumpf István. Elmondta, az elmúlt egy évben több mint 700 hallgatóval találkozott, de beszélgetett az intézmények vezetőivel is, s mindezek alapján arra jutott, hogy konszolidálódott a helyzet az egyetemeken. Sőt, sikertörténetként kezelik a modellváltást.
– mondta a kormánybiztos. Ehhez szerinte mentalitásváltoztatás is szükséges. Úgy folytatta, „huszonhét államilag fenntartott intézményből, 21 döntött úgy, hogy a modellváltás útjára lép. Tudjuk azt, hogy 63 felsőoktatási intézmény van Magyarországon, ezek közül 24 egyházi fenntartású, 12 magánintézmény”. Megjegyezte, az is látszik, hogy az ELTE és a műszaki egyetem is gondolkozik azon, hogy miről maradt le.
Nem csupán a finanszírozás oldaláról közelítette meg a témát Hernádi Zsolt MOL elnök-vezérigazgató. Ő az egyetemek versenyképességét emelte ki, a nyerteseknek végső soron a diákoknak kell lenniük. Elmondása szerint ezért meg is kapta a magáét a Corvinuson, mivel mások úgy látják, az egyetem értékét az oktatók és a kutatók adják. Úgy fogalmazott: „Ezért bitang nehéz dolog ez az átalakítás, mert egy komplex kulturális váltást kell létrehozni. Előtérbe kerül a verseny, a teljesítmény értékelése.”
A MOME kuratóriumi elnöke, Böszörményi-Nagy Gergely szerint „a modellváltás lényegi kérdése az aspiráció, azaz, hogy akarunk-e többet ki hozni az »elvagyunknál«”. A művészeti egyetemen idén január 1-jén nagy léptékű béremelést hajtottak végre, volt, akinek 200 százalékkal emelték a bérét, a legalacsonyabb béremelés pedig 86 százalékos volt. Így régiós összehasonlításban a MOME a legjobbak között van fizetések tekintetében, a következő éveket pedig a közép-európai térségben betöltött pozíció erősítésére szánják.
A felsőoktatási modellváltást kritizálók az egyetemek autonómiáját féltették. Egy ezzel kapcsolatos kérdésre adott válaszában Stumpf ismertette: a kuratóriumokban lévő 105 ember legfeljebb egyharmada kötődik a politikához, másik kétharmaduk az akadémiai, üzleti vagy a lokális életből származik. Hernádi és Böszörményi szerint
A kormánybiztos kijelentette, „az egy paradigmaváltás volt a múlt év februárjában, hogy az első körös modellváltók után megjelentek a nagy vidéki egyetemek”, mint Szeged, Pécs és Debrecen is, amik helyben a legnagyobb foglalkoztatók is.
Mindhárman egyetértettek abban, hogy a versenyképesség érdekében el kell hagyni bizonyos berögződött szokásokat és mentalitást a magyar felsőoktatásból. Hernádi ezzel kapcsolatban megjegyezte, „ez egy rettentő gyorsan fejlődő globális piac, amit úgy hívunk, hogy felsőoktatás. Minden perc számít”.
Hozzátette, a rendszerbe vissza kel építeni azokat a rugalmasságokat, amik alapján fel lehet mérni, hogy az egyetemre jelentkezők képességesek-e. Ugyanis továbbra is probléma, hogy a legnagyobb pontszámú, felvételt nyerő hallgatók nem itthon kezdik meg tanulmányaikat. „A legtehetségesebbek itthon tartásához fel kell emelni a felső-középkategóriába a magyar egyetemeket és így lehet a magyar nagyvállalatokat gazdagító tehetséges külföldi hallgatókat is ide hívni” – mondta Böszörményi. Ehhez pedig a hallgatók elégedettségének vizsgálata is fontos. A kuratóriumi elnökök elmondták, hogy a hivatalos csatornák mellett a nyilvánosságot és más módszereket is használnak, hogy kapcsolatban legyenek a diákokkal és diákszervezetekkel.
Az országgyűlési választások közeledtével pedig az esetleges politikai kurzusváltás alapítványi formában működő egyetemekre gyakorolt hatásának kérdése is felmerült. Stumpf a lobbierő csökkenését prognosztizálta. Míg a Corvinus elnöke az alkalmazkodást emelte ki, a MOME elnöke elmondta, egy kurátornak hosszabb távon kell gondolkodnia, mint egy esetleges új szakpolitikai irányításnak. A felsőoktatási modellváltók nem kerülték el az önvizsgálat kérdéskörét, szerintük egy idő után ellenőrizhetőek lesznek a kurátorok. Böszörményi úgy véli, „az a kuratóriumi elnök, akinek két év múlva ugyanannyit kell foglalkoznia az egyetemével, mint most, az rosszul végzi a dolgát.”
Borítókép: Scruton Facebook (Böszörményi-Nagy Gergely, Hernádi Zsolt, Stumpf István és Murai László)
A délvidéki magyar fiatalok számára is elérhetővé váltak az MCC tehetséggondozó programjai, melyeket a szervezet új szabadkai központjában indítottak el.
A volt alkotmánybíró arra reagált, hogy az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének docense kikérte magának, hogy Orbán Balázs náluk szerezzen PhD-fokozatot.
Gratulálok a Highlights of Hungary idei díjazottainak!
Az elnök-vezérigazgató szerint Ázsia nyert, Európa pedig veszített, az elhibázott iparpolitikai döntések árát pedig az emberek fizetik meg.
A felmérés szerint a vállalkozások 44%-a nyertesként került ki az elmúlt öt év kihívásaiból, míg 36%-uk árbevétele, nyeresége csökkent.
A magyar rendszer pozitív és negatív oldalát is bemutatta a holland cikk.
A kínai szakértők szerint a könyv egyedülálló betekintést nyújt Magyarország történelmi örökségébe és modern stratégiájába, amelyet méltán neveztek „Kelet és Nyugat hídjának”.
