„Konzervatív kormányunk lassan tizenkét éve tartó országvezetése mellett – és most tegye a szívére mindenki a kezét! – az ellenzék munkájában a hátráltatáson kívül fel tud-e bárki olyat mutatni, ami nem a mindent tagadásuk végtelenül szánalmas, szellemi szempontból egybites kaptafájára jár? Létrehozni valamit az munka, szavakkal földig alázni viszont nem több verbális vandalizmusnál. Megteremteni a »jól létet« annak anyagi feltételeivel együtt olyan út, amely nem varázsütéses hókusz-pókusz, hanem buktatókkal teli, felelősségteljes kihívás. Az adott pénzügyi realitásnál mindig lehet nagyobbat ígérni, az adott számnál mindig lehet nagyobbat mondani. Gyalázni, ráadásul igaztalanul azokat, akik viselik az ország irányításának terhét, annál mi sem egyszerűbb.
Az »ellopta«, a »legkorruptabb« szavak használata a hatalmon levőkkel szemben, az »aberrált« a »fogyatékos« kifejezések odavetése a többmilliós konzervatív szavazótábor minősítgetésére, amikor Európa szívében talán egyedül hazánk kormánya és szimpatizánsai képviselik a Homo Sapienstől elvárható értelmes és patrióta magatartást nem más, mint primer sértegetés és szűklátókörűség.