A kultúra zászlóshajója lehet az új, európai Magyarországnak

„Mennyire volt nehéz a hat nagyon különböző párt szellemiségét összefésülni egy ennyire ideológiával átszőtt területen?
Mindenki egyetértett azzal, hogy vissza kell adni a kultúra autonómiáját, szabadságát, az alkotóknak a lehetőséget, hogy ne kelljen arra figyelniük, hogy a politika mit vár el tőlük. Az utóbbi években barátságok, szakmai műhelyek, soha fel nem robbanthatónak gondolt emberi szövetségek mentek tönkre akár egy zenekaron, társulaton belül. Fel kell oldani a politikai megosztottságot – ebben teljes az egyetértés. Javasoljuk a kulturális dolgozók béremelését is, de nyilván látni kell majd az ország pénzügyi helyzetét.

Senki nem erőltette a saját ideológiáját? Senki nem mondta, hogy Wass Albertre szükség van?
A kultúra szabadsága abban áll, hogy aki Wass Albertet akar leemelni a polcról, az megtehesse. Aki pedig Esterházy Pétert, az is. A közvéleményt leginkább érdeklő kérdésekben - Vidnyánszky Attila, Demeter Szilárd helyzete, színházi struktúra – sem volt vita közöttünk. Jövőre lejár Vidnyánszky Attila vezérigazgatói mandátuma a Nemzeti Színház élén. Ősszel az új kormány pályázatot írna ki a posztra, biztosan megtörténik a váltás. Abban sem volt vita, hogy Budapest és minden város kapja vissza a saját színházait. Fontos, hogy helyben, az adott önkormányzat dönthessen arról, hogy ki vezeti a színházat.

Kapnak pénzt is az önkormányzatok a teátrumok finanszírozásához?
Ez tisztázatlan, de fontos részletkérdés, egyelőre inkább az ízlésterror megszüntetésének, a kultúra felszabadításának körülményeit, a stratégiát próbáltuk felrajzolni.”

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor