Konferencia Európa Jövőjéről: a célegyenesben?
Lassan több mint fél évvel az Európa jövője konferenciasorozat elindulása és számos tájékoztató, részvételre bátorító, annak veszélyeiről és lehetőségeiről írt cikk után itt az ideje egy rövid év végi számadásnak is: bebizonyosodtak-e kétségeink, valamint újabb frontvonalhoz érkeztünk-e a birodalomépítés vs. Nemzetek Európája, a két jövőkép közötti küzdelemben?
Mindez nem csak egy utópikus képzelgés, a bürokratikus álruhában bújtatott konferenciasorozat valóban kiváló alkalom a föderalista brüsszeli birodalomépítési törekvések állampolgári legitimációjához. Nyilván nem csak mi ismertük fel a lehetőséget abban, hogy elmondjuk, milyen Európában szeretnénk élni és, hogy merre haladjon az Európai Unió.
Az állampolgárok véleményének kikérése nekünk nem újdonság: Magyarország Kormánya következetesen, 2011 óta folyamatosan kikéri az állampolgárok véleményét és az eredményeket a döntéshozatalban meg is jeleníti. Ebben a kontextusban a kezdeményezés akár üdvözlendő is. A magyar kormány így állt hozzá a konferenciához a kezdetektől fogva, lehetőségként tekintett rá, Magyarország attraktív Európa koncepciójának bemutatására: van egy másik alternatíva is, olyan Európa ahol a nemzetekre büszkeséggel, megőrzendő értékként tekintenek, hisznek abban, hogy erős Európa csak erős nemzetekből épül és marad fenn; ahol a demográfiai problémákat a családok támogatásával oldják meg és nem bevándorlók betelepítésével; ahol bárki szabadon kinyilváníthatja véleményét anélkül, hogy félne az “eltörléstől” mert nem a mainstream ideológia szócsöve; ahol a józan ész és pragmatizmus uralkodik a közjó és a nép szolgálatában.
Ne legyenek kétségeink, természetesen azok az állampolgárok akiket kiválasztottak a konferencia európai szintű, úgynevezett európai polgári vitacsoportjába, ha nem a szokásos mantrát mondanák/gondolnák mint az egyhangúság eltörlése, jogállamisági kondicionalitás kiterjesztése, vagy akár uniós hatáskör bővítésről; nos őket irányba állítják a “független “ moderátorok , szakértők és természetesen az EP-képviselők. Kisebb félelem tapasztalható is volt az EP föderalista vezéreinek részéről a folyamat elején de végül sikerült a bürokratikus intézményi gépezetet megfelelő “ kontroll “ alá helyezni .