Hogyan (ne) csináljunk ellenzéket
Rendszeres szokásunk volt korábban tanácsokat adni az ellenzéknek, hogyan igazgassák saját magukat, hogy ha nem is kedvelhető, de tűrhető szereplői legyenek a magyar közéletnek.
„Az ellenzék számára a jelek szerint óriási csábítás a gyűlöletet fölhasználni és fokozni” – írja a filozófus.
Tamás Gáspár Miklós a Népszavában írt véleménycikkében veszi górcső alá az ellenzék kommunikációját. Mint írja: a jelentősebb ellenzéki pártvezetők – Gyurcsány Ferenc, Fekete-Győr András, Jakab Péter – börtönnel és hasonlókkal fenyegetik a kormányzó radikális jobboldal irányítóit, elsősorban persze Orbán Viktort.
A filozófus úgy fogalmaz: „az ellenzéki vezetők nem azt mondják, hogy ők majd szigorúan kivizsgáltatják a gyanús eseteket (ami kifogástalan gondolat és magától értetődik), hanem azt mondják ellenfeleiknek: »ülni fogtok, fiúk«.”
Csakhogy Tamás Gáspár Miklós arra hívja fel a figyelmet: ha ez igaz, akkor az ellenzékieknek nem kellett volna a parlamentben ülniük az ellenfeleikkel.
Ha viszont az ellenfél legitim – és az ellenzék „ráutaló magatartásából” (parlamenti és helyhatósági részvétel) ez vehető ki – , akkor nem értelmes dolog a szokásos jogi rutin keretein kívül bűnözővé nyilvánítani az ország vezetőit”
– összegez a filozófus.
Nyitókép: Földházi Árpád