Dobrev Klára elővette a leggátlástalanabb bolsevik tempót

Írják, hogy Dobrev egy véreskezű gyilkos unokája. Ne írjunk ilyet. Arról nem tehet. Arról viszont tehet, és ezért meg is érdemli azt, amit a nagyapjának is kívánnak, hogy saját kútfőből, mondjuk lopott Eu-s pénzből kavar a magyar és nemzetközi politikában. És csöndesen/hangosan támogatja a megtorlást, gyilkolást propagáló férjét. Aki ugye, mikor szembesítik azzal, akinek kilövette az egyik szemét, leginkább azon sajnálkozik, hogy ez nem történne meg (ez a szembenézés), ha mindkét szemét kilőtte volna.

Lesznek még itt különb megnyilvánulások is áprilisig! Szerintem még 1-2 nyílt anyázás is elcsattanhat.

A vérkomcsik már csak ilyenek! Kun Bélát meg Apró Antalt sem zavarta a törvény meg a törvényesség, meg a választási eredmény! Ők a géppisztolyban meg a géppuskák szavában hittek! Mint a tálibok!

Vae victis – közismert latin szállóige, jelentése: „Jaj a legyőzötteknek”. I. e. 390-ben egy Brennus vezette gall hadsereg tönkreverte Róma csapatait az alliai csatában, majd kifosztotta a védtelenül maradt várost. A fellegvárba szorult római védők közt éhség, az ostromlók közt éhezés és járvány dúlt, így mindkét fél szerette volna befejezni a harcot. „Ekkor a szenátus ülést tartott s felhatalmazta a katonai tribunusokat a tárgyalásra” – írja Livius (A római nép története a város alapításától, Ötödik Könyv 48). Q. Sulpicius katonai tribunus és Brennus, a gallus sereg vezére találkoztak, és megállapodva, ezer font aranyban (327 kg) határozták meg a római népnek. A történet úgy folytatódik, hogy mielőtt a rómaiak még kifizették volna a szégyenletes váltságdíjat, megérkezett a felmentő sereggel a dictator Camillus, és mivel az egyezséget alacsonyabb rangú hivatalnok kötötte, semmisnek mondta ki azt. Vassal, nem pedig arannyal kell megmenteni a hazát, („Non auro, sed ferro, recuperanda est patria”) így buzdította harcra katonáit, akik kiűzték a városból a nemrég még rettegett gallokat. Talán a dobrevek is megtapasztalhatnák a fenti történet folytatását !