Nácik, csicskák, barna húgy és Kádár János – Szanyi Tibor és Huszti Andrea, az Igen Szolidaritás vezetői a Mandinernek

Az utóbbi időben a korábbiakhoz képest mintha kicsit kevesebbet lehetett volna hallani az Igen Szolidaritásról. Mi ennek az oka?

Huszti Andrea: Azért tűnhet így, mert valóban komoly harcot folytatunk azért, hogy bekerüljünk az országos médiába. Ha ott éppen nem látni minket, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy eltűntünk. Sőt! Most fejeződött be az országjárásunk első szakasza, amelynek során azt tapasztaltuk, hogy a helyi média igenis kíváncsi volt a programunkra és a jelöltjeinkre.

Szanyi Tibor: Így igaz, a helyi, vidéki médiumok rengeteget foglalkoztak velünk. Egészen meglepő volt, hogy országosan ugyan nem ismert, de helyi szinten olvasott, nézett, hallgatott orgánumok mennyire odafigyeltek a programjainkra.

Hogy érti ezt?

Sz. T.: A magukat liberálisnak, esetleg baloldalinak valló mainstream, országos médiumok nagy része – legyen az újság, hírportál, vagy tévé – nem ad teret az Igen Szolidaritásnak. Volt aki csak utalt rá, de volt olyan főszerkesztő is, aki konkrétan kijelentette, hogy az ő céljuk az ellenzéki összefogás támogatása a kormányváltás érdekében.

Ezt így explicite kijelentették?

H. A.: Igen, és erről papírunk – pontosabban email-ünk is van. Benne van szó szerint, hogy az ő politikai irányvonaluk az ellenzéki összefogás támogatása.

Melyik volt ez a médium?

Sz. T.: Nem szeretnénk levéltitkot sérteni, de a lényeg, hogy ezt pontosan értésünkre adták.

H. A.: De nem ők voltak az egyedüliek, egyéb liberális médiumok is közölték, hogy mi az ellenzék sikerét akadályozzuk, ezért nemkívánatosak vagyunk.

Az ATV és a Spirit FM, és a Heti TV azért viszonylag rendszeresen hívja önöket.

Sz. T.: Igen, de ezek kivételek. Ám hadd személyeskedjek annyiban, hogy a Mandinerrel is több hónap egyeztetés után jön létre ez az interjú. (Mosolyog.)

Két hete mégis sikerült bekerülnie a teljes magyar sajtóba, amikor az ellenzéki összefogást így jellemezte: „Ezek a csicskák aligha tudják Orbánt bármikor is megverni.” Kinek a csicskája az ellenzék?

Sz. T.: Orbán Viktoré és a Fideszé. Ebből élnek! A Fidesz ad nekik pénzt, úgymond párttámogatás címén, cserébe ők megszavazzák az egészségügyi törvényt, vagy a Jobbik a melegellenes törvényt. Szerintem ezek nem is akarnak kormányra kerülni! Felveszik a párttámogatásokat, és a parlamenti fizetést, mindössze annyi a célja mindegyiknek, hogy eggyel nagyobb frakciójuk legyen, hogy valamivel több pénzt tehessenek zsebre.

Tehát Gyurcsány Ferenc is a Fidesz csicskája lenne? Elég meredek kijelentés.

Sz. T.: Igen. Gyakorlatilag egytől egyig a Fidesz csicskái. Néha nem is titkolják.

H. A.: Pontosan így van. Itt szó sincs elvekről. Az ellenzéki összefogásnak a pénzről, a megélhetési politizálásról szól ez az egész.

Sz. T.: Az MSZP-t épp azért hagytam ott, mert azt láttam, hogy a pártelnök és kb. tíz-húsz haverja elviszi szinte a teljes pártkasszát, és ehhez én nem fogok nekik asszisztálni.

Az ellenzék nem akar kormányra kerülni? Nem ellentmondás ez? Hiszen akkor sokkal nagyobb források felett diszponálhatnának, mint így.

Sz. T.: Persze lehet, hogy véletlenül összejön nekik az országgyűlési többség,  de a jelenlegi helyzet sokkal kényelmesebb számukra. A Fidesz fizet, ők pedig teljesítik a kötelességüket, és a kulcsfontosságú ügyeket megszavazzák, mint például a korlát nélküli rendkívüli jogrend, avagy még 2016-ban a korlátlan lehallgatásokat is. De az egésznek ékes bizonyítéka az a tény, hogy

vagy az önkormányzatokba, egyesek még azt is hozzátéve, hogy “Isten engem úgy segéljen!”. Ennél egyértelműbb bizonyíték nem kell.

Önök, hogy ülnek majd be a parlamentbe, ha elérik a küszöböt? Ahhoz, hogy a politikusaikból képviselő legyen, nekik is fel kell esküdniük az Alaptörvényre.

Sz. T.: Erre is létezhet megoldás. Például elmondják az esküt, de hozzáteszik, hogy kényszer hatására tették. Mindszenty bíboros is ezt tette annak idején. Az ellenzék is ezt kellene tegye, ha valódi ellenzék lenne, és őszintén kormányra szeretne kerülni, de ennek semmi jelét nem látni.

H. A.: Ahhoz viszont fel kellene vállalniuk a kormányzás ódiumát. Amennyiben kormányozni szeretnének, lenne programjuk.

Az egyes pártoknak van is programja, és állításuk szerint jelenleg is a közös többpárti programon dolgoznak. Legutóbb azt ígérték, hogy novemberre készen lesz.

Sz. T.: A „lesz” és a „van” között óriási a különbség. Bárki mondhatja, hogy „majd lesz”, de ez nem politika.

Úgy döntöttek, hogy nem indulnak az ellenzéki előválasztáson, és ezt azzal indokolták, hogy az egész „egy cirkusz”, amelyben nem kívánnak részt venni? Nem lehet, hogy épp az önök részvételével lenne valódi téttel járó demokratikus folyamat az előválasztás?

H. A.: Az ellenzéki összefogás pártjai olyan szabályokat alakítottak ki, hogy ez az egész tényleg egy bohózat. Előre megbeszélték, hogy melyik választókerületben ki fog nyerni. Több körzetben nem is lesz választás, mivel egyetlen jelöltre lehet szavazni. A Szolidaritás vezetőjeként részt vettem a korábbi előválasztások szervezésében, és úgy gondoltam, hogy ez a demokrácia ünnepe. Most viszont szó sincs erről, az ellenzéki pártok átverik a szavazóikat: nem az emberekre bízzák, hogy eldöntésik, ki a legalkalmasabb jelölt, hanem titkos szivarfüstös szobákban leosztják a helyeket egymás között, aztán eljátsszák ezt a színdarabot.

Sz. T.: Olyannyira, hogy több választókerületben a legalkalmasabb jelöltet léptették vissza. De ez legyen az ő bajuk! A számunkra elérhető szavazóbázis jelenleg szerintünk öt és tizenöt százalék közé tehető. Az öt százalék, a minimum, amit el szeretnénk érni, a tizenöt pedig álom lenne. Magyarországon persze volt negyvenöt százalék a baloldali szavazók aránya, egykoron. A közvélemény-kutatások is azt jelzik, hogy

Az előválasztáson a jelenlegi mérések szerint legfeljebb háromszázezer ember fog részt venni. Ők vastagon elkötelezett párthívek. A mi jelenlegi támogatottságunkkal miért akarnánk elveretni magunkat nácikkal és liberálisokkal, csak azért mert az ő szervezeti hátterük erősebb?

H. A.: Emellett az állami támogatásuk is összehasonlíthatatlanul nagyobb…

Sz. T.: Nem mellesleg igen, sokkal több pénzük van. Ezek a pártok az elmúlt tíz évben párttámogatás, frakciótámogatás, kampánytámogatás és alapítványi támogatás címén az elmúlt tíz évben összesen minimum harmincmilliárd forintot markoltak fel. Mi meg egy büdös vasat sem kaptunk. Egyetlen forint közpénzt nem vettünk fel.

Jövő tavasszal önök is kapnak majd kampánytámogatást.

H. A.: Még nem döntöttünk ezügyben, de erősen gondolkodunk azon, hogy ezt visszautasítjuk. Teljes mértékben biztosan nem szeretnénk ezt igénybe venni.

A nácik alatt feltételezem a Jobbikot értik. Az ellenzéki pártok viszont úgy tűnik, nem így tekintenek rájuk, és befogadták a Jobbikot a „szalonjaikba”, mondván, már megváltoztak. Bíró László bocsánatkérését is elfogadták.

Sz. T.: Aki egyszer náci volt, az is marad.

H. A.:

A hivatalos narratívájuk szerint a pártból már távoztak a szélsőséges politikusok.

Sz. T.: Akkor hogy indulhat az előválasztáson a zsidó- és cigánygyűlölő Tóth Péter? Hogy lehetséges, hogy Gyurcsány Ferenccel együtt kampányolt egy ilyen ember? Ismerjük a történelmet, a nácikkal való bármilyen összefogás mindig mindenkit tönkretett.

Korábban nulla és két százalék között mérték önöket a nagyobb közvélemény-kutatók, legutóbb júniusban viszont a Nézőpont és a Publicus egyaránt azt prognosztizálta, hogy pártjuk elérheti a parlamenti küszöböt is 2022-re. Mekkora most az ISZOMM népszerűsége?

Sz. T.: Pontosan, és kiemelném, hogy két különböző oldalon álló intézetről van szó! Az említett közvélemény kutatók mérései alapján reális esélyünk van az Országgyűlésbe kerülésre.

H. A.: Így van, sőt, tavaly már a Závecz Research és a Medián is ugyanezt mérte. Igaz Závecz vezetője utólag már mást mond.

A közvélemény-kutatási eredmények önmagukban nem feltétlen tükrözik a valóságot. Egy valós eredmény talán árnyalja a képet. Az ISZOMM eddig egy választáson indult – tavaly a borsodi időközin jelöltjük két százalékot ért el. Ennél jobbra számítanak gondolom.

Sz. T.: El akarjuk érni az öt százalékot, és ez sikerülni is fog! Természetesen önálló frakciót szeretnénk alakítani a következő Országgyűlésben. Ez a minimális célkitűzés, de lehetőség szerint igyekszünk ezt túlteljesíteni.

Egy hónapja ötvenöt jelöltjük volt, hogy állnak most?

H. A.: Továbbra is ötvenöt jelöltünk van, de a jelöltek toborzását továbbra is zajlik. Az említett országjárásunk e tekintetben is meghozta a gyümölcsét – épp jövő héten megyek Békés megyében megismerkedni néhány újabb jelölt-aspiránssal.

El tudnak majd indulni minden választókerületben? Összejön a százhat egyéni képviselőjelölt?

H. A.: Igyekszünk elérni, hogy minden körzetben indulhassunk. Az viszont biztos, hogy az országos listaállításhoz szükséges hetvenegy jelöltünk meglesz.

Mit tapasztaltak az országjáráson? Mekkora az ISZOMM népszerűsége vidéken?

H. A.: Nagyon pozitív tapasztalataim voltak. Az elmúlt évtizedben rengeteg akciót, aláírásgyűjtést szerveztem, kitelepülésen vettem részt, de ilyet még nem tapasztaltam, hogy az emberek maguktól jönnek hozzánk. És nem az országos politikával foglalkoznak, nem arról beszélnek, hogy mi van az ellenzéki összefogással, hanem a valódi problémákról. Harcosnak tekintették magukat, hogy aláírták a programunkat.

Sz. T.: Vidéken, főleg a kistelepüléseken óriási problémák vannak. Bődületes szociális válság van. Ott vannak például a devizahitelesek, akiknek a problémája ma sem megoldott. Több ezer ember bizonyíthatóan azért követett el öngyilkosságot, mert hitelcsapdába kerültek. A devizahitel-károsultak kárpótlása az egyik fő célunk. Emellett nagyon erős környezetvédelmi fordulatot szeretnénk. Az energiaellátás problémáinak nagy részét például takarékossági intézkedésekkel meg lehetne oldani. Erre konkrét szakpolitikai programot dolgoztunk ki. A vízgazdálkodás területén is rengeteg tennivalónk lenne, és itt nem csak a tavak, a folyók és a talajvíz állapotára gondolok. A kistelepülések jó részén például barna húgy folyik a csapból ivóvíz helyett!

H. A.: Olyan állapotú a víz, ami nem hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan, de mosni sem lehet vele!

Sz. T.: Ezek mind olyan területek, amelyekre rajtunk kívül senki nem kínál valódi megoldást. Vagy ott a magyar mezőgazdaság helyzete: az ellenzéki összefogás pártjainak eddig ismert programpontjai közt egyetlen szó sem esik a magyar mezőgazdaságról, sem a vidékről. Pedig az ország lakosságának negyven százaléka kistelepüléseken él, és ezeknek az embereknek az ellenzéki pártok semmit nem üzennek. Épp ezért dolgoztuk ki azt a magyar vidék felzárkóztatását célzó programot, amelynek az elnök asszony javaslatára a Kádár János-terv nevet fogjuk adni. A program konkrét elemeit szeptember 11-én hozzuk nyilvánosságra az egykori Zöld Pardonba szervezett ünnepünkön, a Munkás Büszkeség Napján.

Biztosan jó ötlet egy politikai programnak – ha finoman fogalmazok – ilyen megosztó politikus – ha őszintébben, akkor egy diktátor nevét adni? Egy olyan emberét, aki az ’56 utáni megtorlásokért, emberek százainak haláláért, ezreinek internálásáért, és rengeteg élet megnyomorításáért felelős? Vagy ez épp tudatos provokáció?

H. A.: Már a szocializmus jelszavával való kampányolást is sokan rossz ötletnek tartották, de én sikeresnek érzem a kampányt. Szerintem jó ötlet. Mi jelenleg rövid távon nem kormánypárt akarunk lenni, hanem azt a réteget szeretnénk megszólítani, akik erre jelenleg nyitottak.

Sz. T.: Kádár vitatott és megosztó történelmi személyiség, de ő teremtette meg azt a korszakot, amelyben ebben az országban mindenkinek volt tisztességes megélhetése. Ő valósította meg a teljes körű társadalom-biztosítást, és ami még ennél is fontosabb: a Kádár-korszakban megteremtették az ellátórendszerekhez, és a szolgáltatásokhoz való teljes körű hozzáférést. Az ugyanis nem elég, hogy az embereknek joguk van valamihez – például az egészségügyi ellátáshoz, ha közben nem férnek hozzá, mert például egy háziorvoshoz negyven kilométert kell utazniuk. Ezzel szemben ma minden faluban van egy, maximum két földbirtokos, és mindenki tőlük függ. A korábbi szocializmusban a szövetkezeti mozgalmak a kistelepülések teljes ellátásának hátterét biztosították. Ez az embereké volt.

Az ISZOMM természetesen nem a múlt szövetkezeteit szeretné visszahozni, mi a jövő társulásaiban gondolkodunk. Energiaszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek, szociális szövetkezetek például. Ez Nyugat-Európában működik. Ausztriában, Hollandiában, Dániában és a déli tagországokban is a mezőgazdaság területén nagyon jól működik ez a rendszer. Kádár idején volt utoljára tömeges bérlakásépítési program, amire ma is nagy szükség lenne. Mi büszkén vállaljuk, hogy a Kádár-korszak konszolidációját és a nép javát szolgáló intézkedéseit vesszük példaként és szeretnénk mai formában megvalósítani, amely nagyon sokat adott ennek az országnak.

Amint önök is említették, rendszeresen megkapják a vádat, hogy önök a kormányváltás kerékkötői, hiszen az ellenzéki összefogástól veszik el a szavazatokat. Mit szólnak ehhez?

Sz. T.: Van itt egy kis zavar a fejekben. Mi baloldali párt vagyunk, a baloldali szavazók voksaira tartunk igényt. Baloldali szavazók pedig minden párt táborában vannak, még a Fideszt támogatók körében is. Őket cserbenhagyták, hiszen az MSZP az évek alatt szép lassan kifarolt a baloldalról. Egészen tavalyig nem is lépett a helyükre senki, ekkor jöttünk mi. Elképzelésem sincs, hogy az ellenzéki összefogásnak nevezett fasiszta-náci-konzervatív-neoliberális vegyes tömörülés miért tarthat igényt baloldali szavazatokra.

Ezek szerint nézetkülönbség van önök között, hiszen az ellenzéki összefogás pártjai közül több is baloldalinak mondja magát.

Sz. T.: De nem azok! Ezek a pártok bevallottan a kapitalizmust képviselik, márpedig minden valamire való baloldali párt szocializmust, azaz egyenlőséget és jóllétet akar. Ezt egyre több ember érti meg, főleg a kistelepüléseken. Azt tapasztaljuk az országjáráson, hogy az emberek számára egyértelmű, hogy amit mi képviselünk, az a baloldali politika. Ez nem is kérdés.

A Párbeszéd és az MSZP az alapjövedelem ígéretével kampányol. Ez nem baloldali politika?

Sz. T.: Az alapjövedelem semmiképpen. Kezdjük ott, hogy egy igazi kapitalista, a nálunk is jól ismert Drogerie Markt elnevezésű német drogérialánc, vagyis egy multi alapítója találta ki.

De hiszen az ISZOMM is egyfajta minimumjövedelem ígéretével kampányol! Mi a különbség?

Sz. T.: Az alapjövedelem mindig feltétel nélküli jövedelem és a szociális vívmányok beszántása árán jön létre. Az általunk hirdetett szociális minimumjövedelemnek feltételei vannak. Például az, hogy a kedvezményezett tartósan munkanélküli, vagy rendszeres bevétel nélküli kisvállalkozó legyen. Vagy épp nyugdíjas, hiszen az általunk kidolgozott szociális minimumjövedelem összege – mai viszonylatban – százezer forint, ami megegyezik az általunk javasolt a legkisebb öregségi nyugdíjjal (ehhez jönne még az ötvenezer forintnyi nyugdíjpótlék). A szociális minimumjövedelem tehát célzott juttatás, éspedig a létminimum szintjén. A dolgozók pedig természetesen a nettó kétszázötvenezer forintos minimálbérben érdekeltek. Az eredeti kérdéshez visszatérve:

A baloldali szavazatok nem a náci, liberális, ilyen-olyan konzervatív pártoké. Magyarországon egyetlen parlamenti képviseletet megcélzó baloldali párt van, ezek vagyunk mi. Úgy is mondhatnám, hogy ők és a Fidesz bitorolják a mi szavazatainkat.

Az önök programjában kétszázötvenezer forintos nettó minimálbér szerepel. Orbán Viktor miniszterelnök a közelmúltban azt mondta, jövőre reális a kétszázezer forintos minimális jövedelem. Ez az ötvenezer forintnyi differencia elég lesz ahhoz, hogy elcsábítsák a Fidesz baloldali szavazóit?

Sz. T.: Több az! Orbán úr bruttó 200 ezerben, mi nettó 250 ezer forintban  gondolkodunk. Ez szint a rövidtávú célunk. A következő években még jobban emelnénk a béreket. Sőt, az infláció emelkedésével lehet, hogy a választási kampány végéhez közeledve már háromszázezer forint lesz az ajánlatunk. Semmiképp sem a Fidesz jelenti a viszonyítási pontot. Azon viszont jókat röhögtünk, hogy az ellenzéki pártok alacsonyabb minimálbért ígértek, mint a Fidesz-kormány! (Mosolyog) Karácsony Gergely a kétszázezer forintos szintet a képzeletbeli ciklusa végére, 2026-ra tervezné. Az MSZP csak annyit mondott, hogy huszonöt százalékkal emelnék a minimálbért. Ez az ő szociális érzékenységük. Elképzelésem sincs, mit szeretnének elérni úgy, hogy a kormány ajánlatánál is kevesebbet ígérnek az embereknek!

Tegyük fel, hogy tavasszal bekerülnek a parlamentbe, elérik az önök által reális célnak tartott öt százalékot, és frakciót is alakítanak. Elég lesz ez ahhoz, hogy megvalósítsák a programjukat?

H. A.: Lesz olyan helyzet, amelyben ki lehet harcolni egyes célokat a parlamentben. De az is nagyon nagy szó, hogy lesz egy valódi baloldali frakció a törvényhozásban, amely elkezdheti azt a harcot, ami az elmúlt harminc évben a politikai szereplők miatt mindig elmaradt.

Sz. T.: A mi öt százalékunk elég értékes lehet ahhoz, hogy olyan ügyekben, ahol az irányokban egyetértünk a többi párttal – akár a Fidesszel is – együtt tudjunk szavazni, cserébe ki tudjunk kényszeríteni egyes törekvéseinket, főleg a jövedelmek vonatkozásában. Például a minimálbér kérdésében az emelés mértéke tekintetében van különbség köztünk. Mi egy méltányos mértéket határoztunk meg, ők pedig ilyen alamizsna-szinten kezeik a kérdést, de az irányban egyetértünk. Ki tudunk alakítani olyan helyzetet, hogy mindegy ki lesz kormányon, egyes céljainkat okosan tárgyalva elérhetjük. Mi a szociális területet tekintjük kulcsfontosságúnak, aki azonosan gondolkodik, az pedig majd velünk szavaz a parlamentben. Pénzt az embereknek!

H.A.: Ahogy anno Kádár János mondta: „Kis párt leszünk, de tisztességes!”.

Fotók: Mátrai Dávid