Névtelenül adományozol? Ellenség vagy!

„Nem akarom azt mondani, hogy az ellenállásnak egyik lokális ügyben sincs értelme, mert igenis, van. A szolidaritás kifejezése és megtapasztalása a szükséges minimum ebben a helyzetben. Még politikai haszna is van annak, ha nincs mindenki magára hagyva a saját elszigetelt, helyi küzdelmében.

Csak azt mondom, hogy ez a tizenkét éve tartó, folyton vereségekkel, csúfos kudarcokkal, meghátrálásokkal, megalkuvásokkal, önfeladó kompromisszumokkal és alkalmi sikerekkel tarkított küzdelem egy szabad, demokratikus Magyarországért az igazi összkép, a valódi big picture, amire tekintettel kell lennünk, és amelynek a korábbinál sikeresebb folytatásáért kell dolgoznia elsősorban mindenkinek.

Ha nem akarjuk, hogy hamarosan újabb hasonló kormányrendeletek, törvények, alaptörvény-kiegészítések, újabb gyűlöletkampányok, megszűnő, elvett intézmények kövessék az eddigieket és szorítsák tovább ki a levegőt a szabadság torkából.

Ha azt kérdezi valaki, mégis, konkrétan, mi a teendő, mit javaslok, neki mást nem mondhatok, mint hogy erre az összképre kell elsősorban gondolnia mindenkinek, és azt kérdeznie, hogy van-e bármi, amit tenni tud, hogy ha nem is ezt az éppen most adódó helyi küzdelmet, de a nagyot, a másikat, a szabadságért folyót, amit tizenkét éve ránk kényszerítettek, és azóta is vívnak ellenünk, ne bukjuk el végleg. Én azt gyanítom, mindenki tud valamit tenni, bár nem mindenki egyformán, ugyanazt – hanem azt, ami a maga helyéből, szerepéből, felelőssége szerint adódik.”