Egy budai villa megdöbbentő titkai – ahol az ÁVH embereket kínzott
Kísérteties, megrázó részletek tárulnak fel, egy diktatúra működésének legmélyebb bugyrai.
„Szabadulásünnep, bátor tett, katartikus olvasmány” – nem spórolt a hatásvadász, dicsérő jelzőkkel a Revizoronline kritikusa.
Recenziót jelentetett meg Perintfalvi Rita Amire nincs bocsánat című, „papi pedofíliáról" szóló könyvéről a Revizoronline.
Társadalmi eseménynek, egyfajta szabadulásünnepnek tartom.
Igaz, ez a könyv csupán a társadalom egy meghatározott szegmensének, a Római Katolikus Anyaszentegyháznak (továbbiakban: egyház) magyarországi berkein belül elkövetett pedofil bűntények nyomába ered, de úgy gondolom, modellt kínál más intézményrendszerek számára is, hogy milyen elméleti és módszertani szempontok alapján dolgozhatják ki saját feltáró, oknyomozó és jóvátételi munkájukat” – fogalmaz a szerző rögtön az elején.
Majd megjegyzi, hogy az elmúlt évek során folyamatosan eszkalálódik az egyház pedofil botrányainak „mélységeit, pusztító hatását és a bűnpártolás, elhallgatás játszmáit” feltáró „folyamat”. Példaként említi a Spotlight című hollywoodi film 2016-os Oscar-díját, a pannonhalmi bencések 2015-ös esetfeltárását, Pető Attila történetét, ami a 444-en jelent meg, Ferenc pápa egyházi törvénymódosítását, valamint a Magyar Katolikus Püspöki Kar június 2-án kiadott, szerinte „általánosságokban mozgó és jelen kötetet sunyin támadó” nyilatkozatát.
A recenzió szerzője szerint a könyv „égetően időszerű, jó ütem- és problémaérzékenységgel nyúl a témaköréhez”. Úgy véli,
Majd kijelenti: itt az idő, hogy az egyház rendet rakjon a saját háza táján. Szerinte az, hogy a könyvet a főleg szépirodalmi kiadványairól híres, világi kiadó, a Kalligram jelentette meg, azt sugallja, hogy az nemcsak hívők, jogászok, tanárok, szerzetesek és papok, hanem a széles olvasóközönség kezébe való.
A recenzens szerint a kötet mindenki számára katartikus olvasmány, mert „az euro-amerikai kultúra egyik eredetvidéke a zsidó-keresztény tradíció”, „a Biblia ... mindnyájunk közös könyve, mindannyiunk önismereti története”. Szerinte „a kötet külön erénye, hogy nem »csupán« érzékenyítő kiáltvány az egyházban abuzált gyerekek mellett, hanem igazi, profi, értelmiségi munka, amely strukturáltan és árnyaltan tárja fel problématerületét”.