Orbán a válogatottról: Helytállásuk minden magyar ember számára, engem is beleértve, bátorító!

Orbán érdeme.

Most el fogom rontani mindenkinek a kedvét, mert a javulás elismerése mellett, szükség van egy kis józanságra is. Ez mégiscsak egy kiesés volt. Minden megvolt a győzelemhez és a továbbjutáshoz. Simán nyerhető lett volna. Így is volt megírva. Így volt felépítve, az első vereség, a második döntetlen, a harmadik győzelem, és azzal meg is lett volna a továbbjutás. Ennyin múlik, egy-két apró hibán. Annyin, hogy nincs kapus a kapuban. Ami mondjuk nem apró hiba, hanem inkább bűn. Mi volt ez, hogy otthagyja a kaput őrizetlenül? Megint ugyanaz a hibás hozzáállás, hogy két gólelőnnyel pár perccel a vége előtt már lehet lazítani. Az még mindig elég rá, hogy bekapjanak két potyagólt, ami szinte már öngól. Miközben mind a játékosok, mind a szurkolók maximálisan odatették magukat és a legjobbat hozták ki magukból. De valahogy a magyar foci még nincs felkészülve a győzelemre. Csak az a gond, hogy ennél jobban nem is lesz soha. Ez volt a maximum, amit ki lehetett belőle hozni. Ami az eddigi magyar focihoz képest bravúros volt, de ez is csak egy kiesésre volt elég, győzelemre nem. Mintha el se hinnék, hogy ilyen lehet. Mintha nem is akarnák, hogy ilyen legyen. Mintha megijedtek volna a továbbjutástól. Mást se lehetett hallani a meccs előtt, csak a papírformát meg a matematikai esélyt, még a megkérdezett szurkolók is megelégedtek volna a kieséssel. Mintha már előre magyarázták volna a vereséget. A hitetlen beszéd és kétség ment mindenhol. Ki hitt igazán a győzelemben, ami nem csak lehetséges volt, de az volt az igazi realitás? A németek összetették a két kezüket, hogy egy döntetlennel megúszták. Ennyi kellett volna csak hozzá, egy ici-pici mustármagnyi hit és akarat. Le kellett volna őket győzni, a kishitűséget. Ha lenne pontozás a fociban, mi győztünk volna. De nincs, így egy jó védés híján kiestünk. Ami épp elég hozzá. Persze a továbbjutás az további buzdítás és igazolás is lett volna, hogy még több adófizetői pénz folyjon a fociba. Ami egy bravúros kiesésnél alig hozna többet. Sőt, itt most fel kell tenni a kérdést, hogy ez megéri-e. Érdemes-e ebbe a sportba ekkora pénzeket tenni a továbbiakban, és mit hoz az az országnak? Megéri-e milliárdokat tenni egy bravúros kiesésbe, hogy a magyarok három meccset végignézhessenek a magyar válogatottal egy EB alkalmával? A fociban már olyan gigapénzek vannak, amit egy ilyen kis ország nem tud megfinanszírozni, nem tud vele versenyezni. Érdemes nekünk még ezt a sportot erőltetni, mint a legfontosabb nemzeti sportot? Önteni ebbe a sportba a töménytelen pénzt, ami ha már egy bravúros vereségre vagy egy döntetlenre elég, akkor örülhetünk? Vagy inkább másikat/másokat kellene keresni, amiben kevesebb befektetéssel sokkal sikeresebb és büszkébb lehetne az ország? Azt gondolom, hogy azt kellene tennünk és az elérhető legnagyobb csúcson kell befejezni. Az ez volt. Ennél többhöz már nem csak a focinak, de az országnak is fel kéne nőnie, és hinnie önmagában.

Index: "A román ... Digisporton az egykori válogatott csatár, Ilie Dumitrescu a magyarok szervezettségéről és mentális erejéről beszélt, valamint szintén gratulált, miközben a csatorna képernyőjén a „Tisztelet, Magyarország!” felirat volt látható." HŰHA!!!

Szuksege is van a batoritasra, ha tegnap nem mert elmenni a meccsre, amire egesz eleteben keszult. A helyeben telereccsintett gatyaval "halált megvető bátorság"-rol inkabb nem beszelnek. :D