Magas sovány férfi tele kétségekkel

Karácsony Gergelyből azért lehet miniszterelnökjelölt-jelölt – tudomásunk szerint ezt a fantasztikus hírt vasárnap, az Európa-napon jelentik be –, mert megnyerte a főpolgármester-választást.

Nem azért állítom ezt, mert az azóta eltelt másfél évben olyan nagyszerűt alkotott volna Budapest élén – sőt! –, hogy csak az ő vezetésével szállhat szembe az ellenzék a Fidesszel. Sokkal prózaibb oka van annak, hogy miért kellett ehhez az önkormányzati siker. Ha ugyanis 2019 októberében megveri őt Tarlós István, mehetett volna vissza Zuglóba. Akkor pedig mese nincs,

És attól félünk, olyan sokat nem is túlozhatott Karácsony, mesélhetne erről az egykori 14. kerületi MSZP-s képviselő, Sápi Attila is; aki viszont nem tud mesélni, mert több mint öt éve ment le cigarettáért a boltba, és azóta sem talált haza.

Márpedig egy földbe temetett politikussal kissé bonyolult feladat kampányolni, bár a zöldek és vörösök (őt támogatja ugyanis a Párbeszéd mellett az LMP és az MSZP is) rendkívül kreatívak tudnak lenni, ha nagy bajban vannak.

Ám nem csak ez a 2019 szeptemberében nyilvánosságra került felvétel segíti Karácsony politikai pályafutásának az elemzését s teszi könnyebbé döntései mozgatórugójának értelmezését. 2017 decemberében, tehát az előző parlamenti választás előtt pár hónappal is kifakadt egy szűk körű megbeszélésen.

Imígyen szólt.

„Alapvetően az az érzésem, hogy a faszért hagytam magam rábeszélni erre miniszterelnök-jelöltségre, mert sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem. Annyi hatása volt, a PM (segítünk, Párbeszéd – a szerk.) felment 0 százalékról 1-re, ennyit tudtunk elérni ezzel. Sokkal beljebb nem vagyunk.”

Karácsony tudását, politikai tevékenységét persze lehet és érdemes is komoly kritika alá venni, de azt sem senki nem vitathatja el, hogy remek váteszi képességekkel van megáldva. Ugyanis valóban semmi értelme nem volt annak, hogy 2018-ban ő indult az ellenzék egyik miniszterelnök-jelöltjeként. Jött a Fidesz kétharmada.

Ilyen múlttal és főpolgármesterként pedig főleg nehéz lehetett magát rávenni, hogy újra ringbe szálljon,

Ahogy aztán teltek-múltak a hónapok, lassan, de érezhetően változott meg a szóhasználata, amikor rákérdeztek, hogy újra megpróbálkozik-e. Mára pedig már mindenki kész tényként tekint erre. Ha valakiben mégis lenne egy kis kétség, olvassa el a The Economist portréját Karácsonyról – az időzítés nyilván nem véletlen –, a brit lap nemcsak egy szimpla jelöltként mutatja be, hanem egyenesen Orbán olyan kihívójaként, aki képes lenne megverni a jelenlegi kormányfőt.

Azaz a The Economist már gyakorlatilag most kihirdette a négy hónap múlva esedékes előválasztás eredményét, s mindezzel jól egybecseng, hogy a Publicus Intézet is épp pár nappal ezelőtt hozta ki Karácsonyt a legnépszerűbb miniszterelnök-jelöltnek, holott hetekkel ezelőtt még legfeljebb a dobogóért küzdött. Így egyre hihetőbbé kezd válni az a pesti flaszteren már régóta terjedő pletyka, hogy az

hogy a főpolgármestert küldik a ringbe. Az előválasztást pedig majd elbábozzák valahogy, amelyben Jakab, Dobrev, Fekete-Győr, Márki-Zay meg a többiek eljátsszák a rájuk kiosztott statisztaszerepet.

Az persze más kérdés, hogy Karácsonynak mennyire tetszik majd ez a szerep: azon se lennék meglepődve, ha pár hónap múlva előkerülne egy titkos felvétel, amelyen arról panaszkodik, hogy mi a faszért kellett ezt neki másodszor is elvállalnia. Akkor azonban már csak egy vigasza maradhat, mégpedig az, hogy végre világgá kürtölhette – ráadásul a The Economistban, azaz egy tekintélyes orgánumban –, hogy mennyire elégedett a magasságával és a soványságával. Bizonyára örül, hogy legalább egy dologban fölé tudott nőni a miniszterelnöknek.