Sok hűhó

„Az oltókampány abba a fázisába érkezett, amikor elkezdik lepkehálóval vadászni az alanyokat. Ez már a végjáték – talán az első tanulságok megfogalmazásának is itt az ideje.

A legfontosabb: a vakcinázásra vágyók kormányzati regisztrációja kifejezetten hátráltatta az oltást. Két, a kormány számára fontos csoport – kormánytisztviselők és rendőrök – esetében explicit módon le is írták: eszébe ne jusson senkinek regisztrálással vegzálni őket, mert csak annyi lesz az eredménye, hogy kevesebben járulnak a fecskendőhöz, és később, mint a bürokratikus akadály nélkül.

Hogy a többieket miért kellett, az érdekes kérdés: láttuk, hogy az Orbán-kabinet politikai agitációra használja ezt a kommunikációs csatornát (is), kézzelfogható szakmai haszna viszont nem volt a szisztémának. Sem a miniszterelnökségnek, sem más kormányzati szervnek nincs olyan egészségügyi adatbázisa, amelyet ténylegesen használtak volna a jelentkezők sorba rendezéséhez. A priorizálás nem is epidemiológiai, illetve egészségügyi alapon történt – ezt bizonyítja, hogy a kormánypolitikusok (Orbán Viktort is beleértve) megelőzték a sorban a 65 év feletti krónikus betegek nagy részét, a vélhetően makkegészséges olimpikonokkal együtt. Egy másik példa: az én első beoltott ismerősöm egy kórházi alkalmazásban, de közel egy évtizede home office-ban dolgozó könyvelő volt, aki az egészségügyisek megvédése jegyében kapott mások előtt oltást, nyilvánvalóan indokolatlanul.

Olyan, hogy oltási terv, valószínűleg nem is létezik. Pontosabban a nagy terv – ugyanúgy, ahogy a kormányzásban – rögtönzések sorozata a pillanatnyi politikai érdekeknek megfelelően. Nincs olyan Orbán által bejelentett dátum, százalék, eljárásrend, ami ne vált volna napok alatt köddé, illetve nevetség tárgyává. És szinte pontosan annyi ember kapott oltást, amennyi adag EU-engedéllyel rendelkező vakcina Magyarországra érkezett. Vagyis a kormány kommunikációs vakcinaháborúja és a szabályok felborogatása nélkül is majdnem ugyanott tarthatnánk, ahol ténylegesen tartunk.”