„Nemtudomkát” nem választanak miniszterelnöknek – Perlaky-Papp József a Mandinernek

Milyen kommunikációs stratégia rajzolódik ki Fekete-Győr András közelmúltbeli megnyilvánulásaiból?

Az ellenzéki pártok elsősorban egymással vannak versenyben, még akkor is, ha a választáson egy tömbben indulnak majd. Addig viszont a belső pozícióikon igyekeznek javítani. Az előválasztás azt is ki fogja jelölni, milyen sorrendben részesülhetnek a lehetséges siker által biztosított erőforrásokból. Fekete-Győr András nyilvánvalóan ebben a belső struktúrában szeretné saját és pártja legjobb pozícióját elérni.

Felcsúti pert, politikusok és oligarchák bebörtönzését is ígérte – jól áll neki ez a harcos szerep? Hiteles?

A 11 év kormányzás szükségszerűen okoz egyfajta „megfáradást” a választókban. Ez az elégedetlenek táborának növekedésében is jól megfigyelhető. Márpedig az elégedetlenek fogékonyak a radikális hangra, jutalmazzák a kormányzatot támadó haragot. Ebbe a versenybe szállt bele Fekete-Győr András. Kétségtelen: politikusi alapkarakteréből ez a támadó stílus nem következik. Azt azonban mindenképpen jól érzi, hogy

így igyekszik bővíteni a karakterét. A viaskodás leginkább arról szól: ki tudja pontosabban és legérzékletesebben megfogalmazni a dühös, kormányt számon kérő hangokat. Nem egy irigyelt szerep, de jelenleg úgy gondolja minden párt miniszterelnök-jelöltje vagy transzparens vezetője, hogy ha ebben nagy hanggal részt vesz, az hozhat számára.

Véletlen baleset, avagy a képességekből következő teljesítményként értékelhető a Momentum elnökének szereplése a Partizán elhíresült interjújában?

A Momentum a legfiatalabb szereplője a jelenlegi releváns politikai pártkínálatnak. A professzionális politikának van belépési küszöbe. Ám az ehhez szükséges képességek hiányát több momentumos politikusnál is rendszeresen tapasztalhatunk, az élesedő helyzetben pedig egyre inkább ki fognak jönni ezek a hiányosságok. Kérdés, hogyan kezelik. Fiatalemberekről beszélünk, e korosztálynál a frissesség, a fiatalos lendület sok mindent kompenzálhat. Ne feledjük: Orbán Viktor első miniszterelnök-jelölti vitáján még nem töltötte be a 35. életévét! Alig több, mint két év különbség van az akkori Orbán és a jelenlegi Fekete-Győr között. Mégis élességben, politikai érettségben ez a különbség jóval többnek tűnik. Az összehasonlítás amiatt is indokolt, mivel végső soron azért küzd jelenleg a Momentum miniszterelnök-jelöltje, hogy Orbán Viktor kihívója lehessen.

Ráadásul a jelenlegi kormányfő azóta túl van 23 év politikai tapasztalatain.

Igen. A miniszterelnök-jelöltség elsősorban kompetencia kérdése, így az ebbéli hiányosságokra markánsan rámutat egy ilyen versengés. A kérdéseknél mutatott bizonytalankodás, hosszas kínos csendek még egy randin is jelentősen csökkentik a csábítási esélyeit az embernek, így van ez a választói udvarlási folyamatban is.

maximum úgy kerülhet a kormányrúdhoz, ha más nem marad.

Ésszerű válasz volt utóbb a szerkesztés kvázi „hibáztatása”?

A szerkesztő hibáztatása a kapituláció beismerése. A fociból már megtanulhattuk, hogy a vesztes meccs után a leszerepelt csapat edzőjétől a legkínosabb magyarázkodás az, ha a kapufa, a bíró és az időjárás együttes összeesküvése okozza a szupercsapatának a vesztét. Úgy tűnik, a politikában a rossz kérdések, a szerkesztő rosszindulata vagy más háttérármány adja össze a balsorsot. Nincs mese, ez már egy másik kávéház, itt jobban fel kell készülni, át kell gondolni, mikor milyen felkérésnek enged az ember. A Momentum akkor tudott erősödni, szimpátiát begyűjteni, amikor „surranó pályán” volt.

Ezt hogy érti?

Be tudott gyűjteni a fiatalsága, újdonsága, frissessége miatt nagyon sok politikában csalódott, új politikát akaró, „namajdafiatalok” szavazatot. De mindez akkor ment a legjobban, amikor csendben maradt. A nagy kihívás most az, hogyan tud ebből váltani a párt. A mostani hiba ennek a váltásnak a sikertelenségét is mutatja.

Talán Donáth Anna az egyetlen aki „nyeregben tudott még maradni”, a többieknél könnyen találunk kínos médiaszerepléseket. Hiába, a médiaképesség fontos politikusi képesség, tanulni kell, gyakorlatot kell benne szerezni. Kevesen tudják csak elkerülni azt, hogy sokéves tréningfolyamatban szerezzék meg ezt a képességüket. A professzionális politikussá válás nagy és sokféle képességet megmozgató feladat.

Tudatos lépés lehetett-e mindezek nyomán a minapi, hasonló formátumú, mégis egészen más benyomást keltő Index-interjú?

Annak van értelme, hogy a valaki újabb interjúkkal megpróbálja felülírni, feledtetni a kínos médiaszereplését. Mindez működhetne is, ha nem politikai szereplőről lenne szó. Előttünk egy egyre forrósodó kampány, az ellenérdekelt felek többverziós szerkesztésben fogják emlékeztetni a választót arra, hogyan is áll Fekete-Győr András azzal a jelöltséggel. A Momentum elnöke nyilván nem végzetes hibát vétett, de sebet kapott, és ki tudja, ki és mit tartogat a sublótjában még bekészítve. A bokaficamos futónak nehezebb elsőként átszakítani a célszalagot, főleg akkor, ha épphogy elstartolt a verseny.

Hogyan értékeli a szintén markáns stílust képviselő Jakab Péter „kisember-pózát” (parizer, paprikás krumpli, kocsmai stílus)?

Nem látok szerepkonfliktust, illik a személyes stílusához is. Jelenleg nagyobb esélyt adok neki, mint a Momentumos versenytársának. A kérdés, Gyurcsány Ferenc milyen szerepet szán neki. A politikában csak azt szokták sokáig engedni, hogy fusson, akit könnyebb ellenfélnek tartanak másnál. Jelenleg Jakab Péter formálja meg azt az artikulátlan indulatot, ami a kormányfő felé irányul. Ne feledjük: előválasztásra tréningelnek a jelöltek, nem a többséget célozzák. Egy ideig emiatt ez a kommunikációs tartalom és a stílus még jól mehet. Kérdés, hogy mire elég, ha pedig elég, akkor merre lehet váltani belőle?

Egységesnek tekinthető-e az ellenzék kommunikációja, mennyire befolyásolja ezt az előválasztási vetélkedés, reparálható-e kommunikációs szempontból az esetleges „széttartás”?

Az O1G nézőpontja adja az összefogás kereteit és az elégedetlen néptömegek változást követelő indulata az összetartó erő. De még csak a folyamat elején vagyunk, most jöhetnek ki a belső feszültségek. Feszültség fakadhat a folyamat közben kudarcot vallottaktól, az egymás közötti leszámolások durvaságából, a kormányzópártok jól elhelyezett aknáitól és a közben elkövetett hibákból. Nem belátható még, hogy mi jön ebből ki, egy hasadás is végzetes lehet számukra. Az biztos: a nyilvánosságban jelenleg nagyobb a dinamika mint békeidőben. A vírus ide is több feszültséget rendezett. Ezt abból is látjuk, hogy nemcsak a kormány-ellenzék, patrióta-globalista törésvonal mentén rendeződik a nyilvánosság, hanem a vírusrealista-vírustagadó, oltáspárti és oltásellenes csoportok is újratörik ezt a rendszert. Érdeklődve várjuk, merre mozdul a folyamat.

Tudatos stratégia lehetett-e az ellenzéki pártok kommunikációja a keleti vakcinákkal szemben? Hiteles, hatásos-e mindezek után közös videóban buzdítani az oltakozásra?

Volt ebben ösztönös reakció is és tudatosság is. A kormány ellenében akartak egy többségi pozíciót felvenni. Nyilván megmérték a társadalmi támogatottságát, ám nem vették figyelembe azt a szabályt, hogy a nyilvánosságnak nem csak állapota van, hanem stabilitása is. Jelenleg a rendszer meglehetősen instabil, ennek az elmozdulásnak van iránya és dinamikája is. Bárminek nevezzük is, nagy hibának bizonyult.

A kormányzat egyre erősebb pozíciókat tud felvenni abban, hogy az ellenzéki összefogás egyik szereplője maga a vírus. Ha ezt az operációt végig tudja vinni a kormány akkor nem lesz váltás jövőre.

nyitóképünkön Fekete-Győr András, a Momentum elnöke 2019 októberében (MTI)