Ide figyelj, Herczeg Márk, édes egy aranyom, te, bajszos szar
Nem ellenzékellenes narratívát képviselünk többen az ÖT-ben, hanem ellenzékkritikusat.
A Fideszben vagy a DK-ban folytatja? A Pfizert vagy a Szputnyikot adatná be? Mit gondol a kormány és az ellenzék járvány alatt tanúsított viselkedéséről? Miért lépett ki a pártjából? Többek közt erről beszélgettünk Nagy Károly XVIII. kerületi képviselővel. Interjúnk.
Március 31-én jelentette be, hogy kilép a Momentumból. Indoklásként mindössze annyit írt, hogy – idézem – „köztem és a Momentum között köttetett »házasság« sok szempontból megromlott”. Kifejtené ezt bővebben?
Ez a kapcsolat véget ért, de én tiszteletben tartom a Momentumban töltött időszakomat. Ugyanakkor nem akarom teljesen megkerülni a kérdést. 2017-ben csatlakoztam a mozgalomhoz, szimpatikus volt az lendület, amit képviseltek, és az elképzelés, hogy a politikai kultúrát egy generációváltással megváltoztatjuk. Én ezt most is így gondolom. Azóta azonban sok minden változott, a Momentum életében és az én életemben is. A XVIII. kerület önkormányzati képviselőjeként, helyi ifjúsági tanácsnokként dolgozom. A kilépésemről szóló bejegyzésben azt írtam, hogy „a munkát lelkesebben, felszabadultabban és őszintébben tudom folytatni a jövőben”. Ennek pedig az az oka, hogy a helyi Momemtum vezetője és köztem voltak és vannak olyan elvi, értékrendbeli különbségek, amik komoly vitákat fognak kiváltani a jövőben is. Természetesen nem ez a kilépésem egyetlen oka, hosszú folyamat volt, míg erre a döntésre jutottam, de talán ez a leghangsúlyosabb.
A Momentum színeiben szerzett mandátumot. Lehet, hogy úgy gondolják, az ezzel járó pozíció a pártot illetné meg. Ez már hátba szúrás volna?
Nem a Momentum támadott hátba, szeretném kiemelni, hogy a párt tisztességesen vált el tőlem, és úgy vélem, én is a párttól. A kerületi megállapodás egy pártokon túlnyúló egyezség, amelyben nincs deklarálva, hogy az én feladatköröm a Momentumhoz tartozna. Április elején született meg a kisfiunk, és
A helyi momentumos alpolgármester például. Engem persze nem kerestek meg. A lényeg, hogy ezzel most már tisztában vagyok, bár én az egyenes beszédet tartom célravezetőnek, korrektebb lett volna, ha ezt személyesen beszéljük meg.
Hogyan tervezi a jövőt? Marad a politikában?
Önkormányzati képviselő vagyok, tartozom a választóimnak azzal, hogy kitöltöm a mandátumomat, és legalább a ciklus végéig értük dolgozom. Sok tervem van a helyi politikában, és ebben egyre több társam is akad. Szeretném azt a politikai kultúrát megvalósítani itt a kerületben, amely politikai pártoktól függetlenül minden önkormányzati képviselő feladata lenne. Ez az új képviselőkből és civilekből álló csapat kezd körvonalazódni a napokban.
Függetlenként folytatja, vagy egy másik párt keretein belül?
Csapatjátékos vagyok, és a politikát is csapatjátéknak tartom, de egy párt számomra nem munkahely, hanem közösség.
Nem fogok csak azért belépni egy pártba, mert az bizonyos előnyökkel jár, jobb lehetőségeket biztosít. Amennyiben valamikor esetleg csatlakozom egy politikai formációhoz, az azért lesz, mert azt a politikai közösséget magaménak érzem.
Pártot alapítani is lehet…
Nem, nem fogok pártot se alapítani. Azért van némi politikai realitásérzékem! De ha egyszer lesz egy olyan kezdeményezés, amelyik az általam vallott „polgáribb” értékrendet képviseli, akkor abban a munkában szívesen részt veszek. De ez az országos szint, én jelenleg elsősorban önkormányzati politikus vagyok. Jelenleg egy helyi érdekeket képviselő csapat létrehozásán dolgozom, akikkel a városvezetés munkáját konstruktív, kritikus szemlélettel támogatva szeretnénk dolgozni.
Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy ma nem lát olyan pártot a politikai palettán, amelyhez jó szívvel tudna csatlakozni.
Vagy nem létezik ilyen, vagy nem ismerem elég jól. Jelenleg nem érzem azt, hogy bármelyik pártba teljes őszinteséggel, önazonos módon be tudnék lépni. Ezt mindenki el is fogadta, akivel ez szóba került.
Ezek szerint több helyről is megkeresték?
Nem dicsekvésként, de igen. Volt egy-két lehetőség.
Tehát nem fog holnap belépni a DK-ba.
Egy apró kulisszatitok: amikor a Mandiner megírta, hogy kilépek a Momentumból, a cikk alatt kétféle kommentet lehetett olvasni.
Ezek után az Instagram-oldalamon viccből feltettem a kérdést a közeli barátaimnak, hogy melyiket válasszam.
Melyik nyert?
A Fidesz. Nyilván sokan poénra vették a dolgot. De nem, nem megyek a DK-ba, de a Fideszbe sem tervezek belépni. Szeretném ezeket a pártpolitikai témákat az önkormányzati ciklus végéig elfelejteni, és a 2024-ig szóló mandátumommal járó munkára akarok koncentrálni. Jó lenne elérni, hogy legalább önkormányzati szinten ne párpolitikai alapon szülessenek döntések. Egy javaslat ne attól legyen jó, vagy rossz, hogy melyik párttól érkezik. Sokszor tapasztaltam, hogy momentumosként csak azért mert pártpozícióban vagyok valakikkel konfrontálódnom kell, másokat pedig támogatnom kell és engem nagyon frusztrált ez a helyzet. Elegem van abból a politikai kultúrából, hogy csak azért nem szavaznak meg egy jó javaslatot, mert az adott párt adta be.
Úgy fogalmazott, egy „polgáribb” értékrendet képviselő pártba lépne be. Ezt hogy érti? Olyan pártba, amely „polgáribb”, mint például a Momentum?
Nem titok, hogy a Momentumon belül a centristák közt azok közé tartoztam, akik a politikai palettán jobbra és a liberális irányban helyezkednek el. Én magamat nemzeti liberálisként aposztrofáltam. De tény, hogy
Mondana erre pár példát?
Szerintem válsághelyzetben pártpolitikának nincs helye. Ilyenkor az kell legyen a cél, hogy az ország a helyzetből a lehető leggyorsabban kilábaljon. Itt helyben nagyon keményen bíráltam Lévai Zoltánt, a helyi Fidesz elnökét, amikor a válsághelyzetben azzal támadott minket, hogy nem fogunk csomagot osztani az időseknek. Eljuttattuk hozzájuk az utalványokat, megoldottuk, hogy ne kelljen kontaktusba kerülniük bárkivel. Úgy éreztem, mi az idősek érdekeit és biztonságát szem előtt tartva dolgozunk valamin és kevés információval rendelkező ellenzékünk pedig hátráltatja a munkát. De sokszor érzem ezt országos szinten éppen az ellenzék részéről. Például az oltásokkal kapcsolatban. A kormánypárt persze erre mindig ugrik, és megpróbálja oltásellenesnek beállítani az ellenzéket, ami nyilván nem igaz. De a vakcinákkal, vagy a biztonsággal kapcsolatos kérdésekben
Persze az is előfordult, hogy megpróbáltak konstruktívak lenni és falakba ütköztek. Tényleg az a helyzet, hogy aki Pfizert szeretne az ellenzéki, aki meg Szputnyikot az kormánypárti? Tragédia, hogy egy járvány közepén, amikor sokan meghalnak ilyen polarizált az ország. Ez legalább annyira az ellenzék felelőssége, mint a kormányé. Tudatosítanunk kell az emberekben, hogy minden vakcina jó, és biztonságos.
Épp ezt mondja a kormány is.
Igen. De az emberek ettől függetlenül különböző oltásokat szeretnének. A múltkor egy napon belül két lakos keresett meg az oltás ügyében. Az egyik azt kérte, intézzem el, hogy ne oroszt, hanem amerikait kapjon, a másik pedig épp a Pfizert nem szerette volna, és helyette Szputnyikot választott volna. Természetesen közöltem velük, nincs erre vonatkozó jogköröm, de minden oltás biztonságos, és a lényeg, hogy valamelyiket adassák be valamelyiket. A héten, amikor a háziorvosom levélben megkérdezte, hogy melyik oltóanyagot utasítanám el, jeleztem felé, hogy nem válogatok, bármelyiket vakcinának örülök. Persze megértem, hogy valaki nem szeretné, vagy nem adathatja be valamelyiket, de
A kerületben egyébként milyen az emberek hozzáállása?
Képviselőként nem tudom ezt objektíven megítélni, de a választókerületemben azt érzékelem, hogy nőtt az oltási hajlandóság. Egy biztos, én olyan országot szeretnék, ahol a bajban az emberek pártpolitikától függetlenül megfogják egymás kezét. A politikusok pedig nem a vélt vagy valós lehetőségeket figyelik és próbálják kiaknázni, hanem együtt dolgoznak az ország megmentéséért. Sajnos legtöbbször mindkét oldalon az ellenkezőjét érzem, és igyekszem legalább itt helyben hidat ácsolni a két oldal közé. Az embereket pedig szeretném meggyőzni, hogy mindenképp oltassák be magukat!
Borítókép: Ravasz Balázs