Tévhit, hogy egy művész csak liberális vagy marxista lehet – vallja Falusi Márton. A költő-író az egyént magasba emelő popkultúra veszélyességéről, ideológiai túlteljesítésről és arról is beszélt, miért érdemes lexikont írni a „tömegek bölcsességének” korában.
Veczán Zoltán interjúja a Mandiner hetilapban.
Világunk minden eresztékében recseg-ropog a járvány súlya alatt, hogy lehet így alkotni?
Eleinte egy szöveget alkotó-szerkesztő embernek ez nem volt olyan nyomasztó, idővel mégis telítődünk: a valóságérzékelésünk átalakul, sok változás zajlik le rendkívül hirtelen. Számos rokon, barát, ismerős érintett közvetlenül, közben szellemi síkon izgalmas kérdés, hogyan viszonyulunk majd saját tevékenységünkhöz, a tudás szerkezetéhez, vagy akár a média hatásait hogyan értékeljük – a válságtudat mellett mindez akár inspiráló is lehet. A tavaly tavaszi karantén gyümölcse például legutóbbi verseskötetem, a Kiöltözünk és bemosakszunk befejezése. Most is igyekszem hasznosítani ezt az időszakot: dolgozom a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének kortárs irodalmi műveket elemző lexikonján, illetve a Magyar Művészet folyóirat arculatának és szerkezetének megújításán – most több idő marad ezekre az aprómunkákra. A személyes érintkezések hiánya persze mindenkit megvisel.
Mennyiben hat mindez az irodalmi műhelyekre? Hogyan lesz így író, költő az ígéretes tehetségekből, ha még csak találkozni sem tudnak a mentoraikkal?
Már akkor sem volt megszokott dolog mestert keresni, felkeresni, amikor tizenévesen én így tettem. A mai pályakezdőknek nem is evidencia, hogy léteznek irodalmi iskolák és műhelyek – pedig a kultúra folyamatosság, a művészet pedig nem más, mint szabálykövető szabályszegés. Csak bizonyos mesterségbeli szabályok elsajátításával lehet színre lépni, majd azokkal szembeszállva, azokat megszegve és megtagadva tud egyedit alkotni a szerző – de akkor is azokból indul ki. Ez a hagyománytudat az én konzervativizmusom alapja. Reflektál arra a tévhitre, amely szerint egy művész csak liberális vagy marxista lehet: a művészet annyira individuális, hogy a fennálló rendet kell kritizálnia. Ez lehet igaz, de még nagyobb igazság, hogy alapvetően egy bizonyos hagyományban létezik a művész, ezért eredendően mégiscsak konzervatív marad. Gondoljunk bele: mihez nyúlnak a legnagyobb újítók? Általában valami ősi vagy ősinek vélt szemlélethez.
Nagyapákkal lázadnak az apák ellen.
Igen. Vagy valamiféle archaikushoz, esetleg a természeti népek kultúrájához nyúlnak, és azzal újítják meg a művészetet. Még az avantgárd is ősi gondolkodásmintákat elevenített fel. Tehát ez a fajta hagyománytudat rendkívül fontos. Ami el akar vágni bennünket ettől, az éppen nem valami újító irányzat, hanem a popkultúra: úgy állítja elő az egyént, az öntörvényű individuumot, hogy elhiteti vele, nincs többé szüksége műveltségre, képzettségre, mesterekre, műhelyekre, mert születésénél fogva autonóm művész, és egyenrangú bárkivel. Visszatérve a magam területére: ez a logika megsemmisíti a kultúrát.
Vagy a teljesítményt.
A teljesítményt, akár alkotói, akár befogadói. Hiszen a befogadónak is teljesítményt kell nyújtania, ma azonban előbb alkot véleményt, mint hogy magára venné a tájékozódás terhét. Nagy László költő mondta, hogy nem kezdhetjük újra az ábécénél a költészetet: muszáj feltételezni az olvasóról, hogy vannak bizonyos ismeretei – ez persze nem egyenlő a belterjes szakmaisággal.
Pedig a wikik korában biztosan lesz, aki megkérdőjelezi például egy irodalomtörténeti lexikon létjogosultságát.
Nyilván ez nem azt jelenti, hogy csak a szakértők véleménye számít. De azért szakértők, mert valószínűleg másoknál többet és elmélyültebben, tehát módszeresen olvasnak.
Igen, az identitáspolitikának továbbra is nagy jelentősége van, aminek egyik legfrissebb példája Zohran Mamdani sikere. Hajdú Tímea írása.
Boldogkői Zsolt szerint úgymond a tudomány alapján legalább tíz ponton kellene változtatni az alaptörvényen és a jogszabályokon, de igazából ideológiát váltana, és nem tud mást tenni, sőt az ateizmusa csak egy szekuláris vallás. Szilvay Gergely írása.
„A Tisza kormánya egy 16 minisztériumos, rekordméretű bürokratikus monstrum lesz, amely a kritikusok szerint tele lesz friss Tisza-káderekkel” – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek ifj. Lomnici Zoltán.
Zila János és Nagy Attila Tibor szerint óriási kihívást jelent majd a Tisza számára a heterogén szavazótáborának összetartása.
Szijjártó Péter 3 óra 15 perces interjút adott a Telexnek. Pontosabban a telexes Fábián Tamás eddig vallatta a külügyminisztert.
Ruff Bálint a Partizán képernyőjéről érkezik a Tisza Párthoz.
Pestiesen szólva nem semmi, hogy egy kulturális intézmény ilyen hosszú ideje tud működni.
Harkivban civil sérülteket hagytak maguk után az orosz drónok, miután az éjszakai támadássorozat során egy lakóépületbe csapódott az egyik öngyilkos eszköz. Az ukrán légierő jelentése szerint tizenkét különböző helyszínen keletkeztek károk.
