Kutyák, szélsőjobbos kommentcsürhe, gyülevész csőcselék – cikket írt Puzsér a Mandiner „kommentelő trolljairól”

Lapunk is leszemlézte Puzsér Róbert Szájer József visszakönyörgi magát című, Magyar Hangban megjelent publicisztikáját.

Ebben Puzsér egyebek mellett arról ír, hogy „Szájer József még nyilvánvaló bukása után is finkelsteini gyűlölködéssel próbálja visszanyerni gazdájának szeretetét és megbecsülését”. Párhuzamot vonva Berki Krisztiánnal azt írja, hogy „Szájer József és Berki Krisztián egyaránt levonta az elmúlt harminc év legelkeserítőbb közéleti tanulságát – erre hivatkozva próbálják elnyerni Orbán Viktor bocsánatát: ha megvallod a törzsedet, a törzsed megvéd téged. Ha gerendagyárat lopsz, akkor is csak a másik oldalon forgalmazott fogpiszkáló fog számítani. Amíg hűséges vagy a rendszerhez, a rendszer használ, és megélhetéshez juttat. Ha megvan a kellő kultúrharcos pedigréd, bármit elkövethetsz, bocsánatot nyersz”.

A cikkre eddig – péntek kora este – 276 dislike, 21 kedvelés, valamint 195 komment érkezett, amelyek többsége nem ért egyet Puzsér mondataival.

Erre reagált a Hírklikken a publicista, gyakorlatilag egy teljes cikket írva a Mandiner kommentelőiről, „kommentelő trolljairól” – illetve az „identitáspolitikáról”.

Puzsér rögtön a bevezetőben kutyáknak nevezi „a Mandiner kommentelő trolljait”, akiknek szerinte a gazdája Orbán Viktor. Később bevezeti a „szélsőjobbos kommentcsürhe” jelzőt is, majd a változatosság kedvéért a „gyülevész csőcselékről ír”.

„Megtörtént, ami valamirevaló fasisztákkal soha nem fordulna elő: a normalitás felett őrködő keretlegények keblükre ölelték a melegorgiázó, ecstasyban fürdőző öreg harcost, hisz a homoszexuálisok is szexik, ha Orbán Viktor küszöbén csúsznak-másznak” – írta a publicista.

De mivel felesleges is mondatokat kiemelni, az alábbiakban változtatás nélkül közöljük a teljes cikket.

***

Elszalasztott identitáspillanat: vezérelv a szolgaság

A Mandiner kommentelő trolljai csakis annyit tudnak magukról, hogy ők kutyák, akiknek a gazdája Orbán Viktor. Úgy mosdatják Szájer Józsefet, mintha nem miattuk kellett volna hazugságban élnie.

Világ nyomorúsága, ahogy Szájer József térden csúszva kér bocsánatot az illiberális kurzustól, miközben brüsszeli hungarofóbiáról számol be, amely ellen rá még nagy szükség lehet. Erről szóló írásom a Mandiner szélsőjobbos kommentcsürhéje előtt kötött ki – csakhogy a büszkén heteroszexuális igazság- és szabadságharcosok ezúttal nem a normális szexualitás, hanem az én beleim kiontása iránt tűntek elkötelezetteknek. A gyülevész csőcselék sietve hitet tett amellett, hogy Szájer József kiváló szakember, akinek tudására, tapasztalatára és hűségére a brüsszeli fronton még nagy szükség lehet. Megtörtént, ami valamirevaló fasisztákkal soha nem fordulna elő: a normalitás felett őrködő keretlegények keblükre ölelték a melegorgiázó, ecstasyban fürdőző öreg harcost, hisz a homoszexuálisok is szexik, ha Orbán Viktor küszöbén csúsznak-másznak.

Pedig itt volt az identitást kínáló alkalom, amikor mindezek a nyomorultak bármiféle kockázat nélkül bélyegezhették volna meg az abnormalitást, ahogy megszégyenítették vele Vona Gábort, pedig ő speciel heteroszexuális. A kommentmező dilemma elé került: normalitás vagy szolgaság? És nem volt egyetlen hozzászóló sem, aki elég elkötelezett lett volna a normalitás pártján, hogy a nagyságos ecstasy- és gangbang-képviselő uraságra vonatkozóan le merje írni a „takarodj”, az „elfajzott” és a „buzeráns” varázsszavakat.

Kiderült, hogy még a homofóbiájuk sem valóságos. Hisz a homofóbia is egy elv – nekik pedig egyáltalán nincsenek elveik. Csak szolgaságuk van – így ez lép elő vezérelvvé. Kiderült, hogy soha nem is a szolgaságuk volt a normalitásukért, mindig is a normalitásuk volt a szolgaságukért. Az ötvenhatos magyar hősöket gyalázó putyini propaganda esete idéződik fel: a virtuális tér nemzeti radikális rohamosztagosai akkor sem haboztak, hogy a magasságos Kreml tövéhez törleszkedjenek, akárcsak Kun Béla, Rákosi Mátyás és Kádár János. Nemcsak az internacionalizmus, de a nacionalizmus is Moszkvából importálva az igazi.

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás