„Az Ódry olyan hely volt, ahol büntetlenül lehetett kipróbálni, tanulni. Ha az ember csinált valami szxxt, max. ment kettőt és jött az újabb feladat, nem volt idő belefásulni egy rossz vizsgába, meg elszállni sem egy jótól. Gyakorlatban ez a helyzet azt jelenti, hogy a most negyedéveseknek nem marad annyi idejük (sokszor 5. éveseknek sem) a covid után már, hogy büntetlenül kipróbáljanak, azokkal a színészekkel, barátokkal, akik nekem az SZFE. És ha a perspektívákra gondolunk, az összes színházban minimum 2 évadra előre feltorlódtak az előadások.”
A leendő bábrendező végül levonta a következtetéseket: „Mi így a generációnk perspektívája? Várni 2 évet egy bárhogy is nézzük, félbeszakított képzéssel, vagy pályaelhagyás, még mielőtt az elkezdődött volna igazán? Mielőtt egyáltalán lehetőség lett volna kipróbálni? Az, hogy az Ódry megszűnt, generációs nyomot hagy, gyakorlati nyomot, bűn. Most lehetne itt káromkodni személyre szabottan, én is halmozottan ezt teszem általában, de az nem oldja meg, hogy mi lesz így. Patreon, crowdfunding és hobbiprojektek, vagy pályaelhagyás? De most komolyan, HALÓ!”
Kép forrása: Mátrai Dávid