Karácsony Gergely ma hivatalosan jelölt főpolgármester-helyettesnek
Budapest érdekében bárkivel kész vagyok az együttműködésre, még a korábbi választási ellenfelemmel is.
Az állami forráselosztásban a fővárost és a budapesti vállalkozásokat célzó gazdaságfejlesztési támogatások 40 százalékot meghaladó súlyt képviselnek.
Orán Viktor korábban az Országgyűlésben kijelentette:
„A főváros az állami gazdaságfejlesztési forrásokból több mint 40 százalékban részesedett az elmúlt évben.”
– írja a Világgazdaság. Ebbe beletartoznak az Európai Uniótól (EU), illetve a költségvetésből származó közvetlen kifizetések mellett azok a vállalkozásokat segítő támogatott hitel- tőke- és garancia programok is, amelyeket az állami tulajdonú pénzintézetek, illetve szintén állami oldalhoz sorolható Magyar Nemzeti Bank biztosított a cégekhez.
A magyar főváros az Európai Unióban fejlettnek számít:
A vásárlóerő paritáson mért egy főre eső GDP Budapesten az EU-átlagának 145 százalékán áll. A budapesti adat jelentékeny mértékben felhúzza az országos átlagot is, amely azonban így is csak 73 százalék, a fele a budapesti értéknek.
Értelemszerűen következik, hogy a felzárkóztatási programnak nem Budapestet, hanem a lakosainak az EU-átlag 46 százalékát jelentő életszínvonalat biztosító Kelet-Magyarországot vagy az egyaránt 49 százalékon álló észak-magyarországi illetve dél-dunántúli megyéket kell segíteni.
Nem idegen az EU-ban az ehhez hasonló forrás allokáció – nem véletlen, hogy a legtöbb uniós támogatási program eleve kizárja a budapesti felhasználást.
Ennek dacára a 2014-2020-as uniós költségvetési ciklus idején az ország számára rendelkezésre álló mintegy 8400 milliárd forintnyi EU-forrás 20 százaléka fővárosi fejlesztéseket, vállalkozásokat finanszírozott.
A 2020. évi költségvetésben a Gazdaságvédelmi Alapból közvetlenül gazdaságfejlesztésre mintegy 3000 milliárd forintot fordított a kormányzat. Az adatok szerint ezen belül a direkt finanszírozás 30 százaléka szintén fővárosi fejlesztéseket takart.
A gazdaságfejlesztés fókuszában a pandémia idején a vállalkozások működésének biztosítása, a likviditás megőrzése, a munkahelyek védelme állt, a válságot követően az újraindulás sikerét beruházás, termékfejlesztés, profilváltással vagy akár akvizícióval történő piacbővítés alapozhatja meg.
Ezen célok megvalósulását szolgálta az a nagyszabású hitel-, tőke és garancia program, amelyet az MFB Csoport és az Eximbank hirdetett meg, s amihez a Magyar Nemzeti Bank csatlakozott saját megoldásaival a válság első hónapjaiban.
Az MFB és az Eximbank által nyújtott források összességében mintegy 2500 milliárd forintot tettek ki. Ehhez kapcsolódott a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitel- és Növekedési Kötvényprogramja, amelynek keretében tavaly a vállalkozásokhoz mintegy 1600 milliárd forint értékű forrás jutott el. Ezek igénylésében és kihelyezésében értelemszerűen előnyt jelentett az átlagosnál jobb fővárosi banki infrastruktúra – ennek fényében nem meglepő, hogy
Miután a felhasználáson belül a likviditás biztosítására fordítódott a források több mint fele, az állami (jegybanki) támogatással bíró hitelprogramok így sokkal erőteljesebben segítették a budapesti vállalkozások fennmaradását, mint a vidéki cégekét.
A budapesti adatok a bejegyzett vállalkozások számához képest komolyan felülreprezentáltak, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) székhely szerinti felosztásában csak a cégek 23 százaléka van bejegyezve a fővárosban, erről tanúskodnak a 2019-es statisztikák is, melyek szerint a magyar vállalkozások forgalmának 41,2 százaléka realizálódott Budapesten.
Ez utóbbi adat alapján reális, hogy Budapest a vállalatai árbevételének arányában részesült 40 százalék körüli mértékben az állami gazdaságfejlesztési forrásokból.
Budapestnek tehát segíteni kell a vidéki felzárkózást, hiszen közös érdek, hogy a kevésbé fejlett régiók nagyobb mértékben járuljanak hozzá a gazdaság erősödéséhez és versenyképességének javulásához, mint azt a korábbi időszakokban tapasztalni lehetett.
Azzal azonban mindenki tisztában van, hogy a főváros és a fővárosi cégek sikere az ország sikerének kulcsszereplői. Ugyanakkor az egyes régiók egyenlőtlenségének orvoslását a kormány és az Európai Unió is prioritásként kezeli. A feszítő regionális különbségek csökkentése egyébiránt nem lesz könnyű. Ha pusztán a hitelprogramokat nézzük, rendkívül komoly kihívást jelent majd a meglévő intézményhálózatnak az, hogy a könnyen elérhető budapesti cégek helyett fejlesztésre érdemes vidéki kis- és középvállalkozásokat kutassanak fel, akik beruházásokba mernek fogni.