Hatvannégy esztendeje halt meg a portugáliai Estorilban Horthy Miklós, Magyarország korábbi kormányzója. A Mandiner megnézte, hogyan tálalták halálhírt a korabeli újságok 1957-ben, pár hónappal a forradalom után.
A Magyar Szocialista Munkáspárt lapja, a Népszabadság – amely egy évvel korábban, az '56-os forradalom alatt lépett a Szabad Nép örökébe – a 9. oldalon talált helyet Horthy halálhírének. Tegyük hozzá, a központi akaratnak megfelelően, hiszen ilyen kényes témák esetében mindig kikérték a pártközpont véleményét, legtöbbször pedig fentről jött az utasítás, az oldalszám meghagyásával.
A 25 soros beszámoló szerint
„nevéhez a magyar történelem egyik legsötétebb korszaka fűződik.
A Horthy-rendszer abban a vérfürdőben született, amelyet 1919-ben az antant-hatalmak segítségével uralomra jutott ellenforradalom rendezett.” A nekrológnak nehezen nevezhető írás arra is kitér, hogy „a legutóbbi ellenforradalmi események idején Horthy újra jelentkezett, ismét szeretett volna szerepet játszani a második ellenforradalom általuk remélt új rendszerében”.
A 9. oldalon szerepelt a halálhír, míg a címlapon öles címbetűk hirdették: „Az önköltség csökkentésével tegyük nyereségessé a termelést, hárítsuk el teljesen az infláció veszélyét.” Ugyanitt az „Az újpesti kommunisták lelkes aktívaértekezletének” részleteiről is beszámolt a lap, a 3. oldalon pedig Marosán György egyoldalas cikke várt az olvasókra, amelynek már a címe is beszédes: „A munkásegységről.” Az 5. oldalon aztán az ellenforradalom rémségeiről írt az újság, megállapítva,
„a vérengzést nem a nép, hanem a söpredék követte el”.
A második legfontosabb lap, a szakszervezet kiadványa, a Népakarat is teljesítette az utasítást, a 8. oldal alján, mindössze 9 sorban intézte el Horthy halálát. Itt már nem fűztek egyéni kommentált a halálhírhez, hanem az AFP szűkszavú jelentését hozták le. Nem mellékesen a Horthy-halálhír fölé a „Több éttermet Budának” cím írás került.
A címlapon egy kormányhatározat volt a vezető írás, no meg egy beszédes cím: „A külföldre távozott személyek lakáskijelentése.” Az '56-os forradalom aztán a belső oldalakon is visszaköszön, az írás címe pedig határozott iránymutatást adott: „Az egyik legfontosabb feladat: erőt szegezni szembe az ellenforradalommal. Felvilágosító szóval megnyerni a félrevezetett dolgozók bizalmát.”
A vidéki lapok többségébe nem került be Horthy Miklós halálhíre, ám ha valamelyikbe igen, ott is az AFP rövid közleményét hozták, eldugva valamelyik belső oldal aljában. A délután megjelenő, nagy példányszámú Esti Hírlapból (a levert 56-os forradalom után döntöttek arról, hogy kell egy könnyedebb stílusú napilap is, így indították útjára decemberben) például senki sem értesülhetett a kormányzó haláláról.
De minek is, mikor a címlapon ott volt a „legfontosabb” hír: „Tehéncsempészeket fogtak az osztrák határon.”
A Tisza-vezér és a sajtó kapcsolata cseppet sem mondható harmónikusnak. Magyar Péter színre lépése óta rendre fenyegeti és súlyos jelzőkkel illeti az újságírókat. Van, akiket egyenesen a Dunába lökne.
A Tisza-vezér reakciót várt az újságíró szövetségtől az Index által szerinte elkövetett „sorozatos dezinformációs- és hazugságkampány miatt”. A szervezet elnöke válaszolt is.
Ezt üzente a Tisza vezére.
A művész novemberben 10-én lett volna 88 éves.
„A külföldi titkosszolgálati szál is egyértelmű” – állapította meg Rétvári Bence.
Az elemző szerint a pártelnöknek immár papírja van arról, hogy adóemelésre készül, hiába próbálja ezt tagadni.
A Svéd Akadémia döntése szerint az idei díj nemcsak szimbolikus dicsőséget, hanem komoly anyagi jutalmat is hoz számára.
Újra felütötte a fejét az afrikai sertéspestis.
