Hozzáteszik, hogy a Horthy család valóban nagy kedvvel fogyasztotta el ebédeit és vacsoráit a Turán vonaton. Az étlapon szinte minden szerepelt, amit egy halandó el tud képzelni, mindez luxuskivitelben. Puskás György, Horthy Miklós vasúti séfje, „A Turán különvonat főszakácsa” így fogalmazott 1942-ben: „az elv általában az, hogy olyan ételt nem készítünk, amihez sok idő és nyugalom szükséges. Így sajnos ki kell hagyni minden étrendből a feldíszített hideg ételeket, s nem csinálunk kocsonyázott dolgokat sem. Sem időnk, sem pedig helyünk nincs hozzájuk. Az étlap összeállításánál az a fontos, hogy jó leves, könnyű hús és finom tésztaféle jusson az utasnak. Régebben bőségesebb volt az étkezőkocsik étlapja, itthon meleg előételt is adtunk az ebédhez, külföldön pedig hideg hors d’oeuvre-vel kezdődött az étkezés...”
A vagonok sorsa összefonódott a nemzet sorsával
A séf szerint az utazóközönség kifejezetten szerette az „à la” elnevezésű ételeket is, „amelyek ízesebbek, gazdagabbak, és többféle nyersanyag hozzáadásával készülnek, mindig népszerűbbek. Ilyen például a Tournedos à la Rossini, a Cotelette de veaux à la Richelieu. De sok híve van a szép nevű chateaubriand-nak is. Leplezzük le őket: a Richelieu módjára elkészített borjúbordát gombával, nyelvvel, Madeira-mártással, zöldborsóval, burgonyával ízesítik, illetve körítik. A chateaubriand-ról viszont elárulhatjuk, hogy a roston sült vesepecsenyéhez francia köretet adunk, úgymint: rántott burgonyát, angol zöldbabot, zöldborsót, töltött paradicsomot, pirított gombát, articsókát és sok más, hasonló jót.”