Döbbenetes állapotban, egy tóparti ház emeleti szintjeként, befalazva találtak rá a vagonra szlovákiai Szencen – tudósít az Index. A Magyar Távirati Iroda adta közre a hírt tavaly decemberben, s hogy a Közlekedési Múzeumba hazatér Horthy Miklós (1868–1957) különvonatának egykori, komoly felújításra szoruló étkezőkocsija, a Turán 9. Magyarország kormányzója hivatalos útjaira, magas szintű protokolleseményekre előszeretettel utazott különvonattal. Ám őfőméltósága akkor is így tett, amikor hazatért Kenderesre, vagy éppen elment vadászni – írják.
„Ételt, nevetést, drámát, sóhajokat, rendeleteket – és vagonokat”
Az Index így fogalmaz: „A különvonat, a Turán nagy események szemtanúja volt. Bejárta a XX. század első felének fontosabb helyszíneit, létezése összeforrt a nemzet sorsával. Étkezőkocsijában asztalhoz ült művész és politikus, gróf és egyházi küldött. Bútorai között pezsgő pukkant, poén csattant, a főfogások villacsörrenései között gyakorta születtek sorsdöntő elhatározások. De lám, a történelem olyan, mint az idő: mindent felzabál. Mindent, amit az ember mindennapjain felszolgál. Ételt, nevetést, drámát, sóhajokat, rendeleteket – és vagonokat.”
Hozzáteszik, hogy a Horthy család valóban nagy kedvvel fogyasztotta el ebédeit és vacsoráit a Turán vonaton. Az étlapon szinte minden szerepelt, amit egy halandó el tud képzelni, mindez luxuskivitelben. Puskás György, Horthy Miklós vasúti séfje, „A Turán különvonat főszakácsa” így fogalmazott 1942-ben: „az elv általában az, hogy olyan ételt nem készítünk, amihez sok idő és nyugalom szükséges. Így sajnos ki kell hagyni minden étrendből a feldíszített hideg ételeket, s nem csinálunk kocsonyázott dolgokat sem. Sem időnk, sem pedig helyünk nincs hozzájuk. Az étlap összeállításánál az a fontos, hogy jó leves, könnyű hús és finom tésztaféle jusson az utasnak. Régebben bőségesebb volt az étkezőkocsik étlapja, itthon meleg előételt is adtunk az ebédhez, külföldön pedig hideg hors d’oeuvre-vel kezdődött az étkezés...”
A vagonok sorsa összefonódott a nemzet sorsával