Két dolog mentén tartom elképzelhetőnek, hogy a fenti célkitűzések megvalósulhatnak. Az egyik a szakmaiság, a másik pedig az együttműködés. Fontosnak tartom, hogy legyen az állatvédelemnek olyan tudományos bástyája, amely mintegy előretolt helyőrségként a frontvonalban lévőket látja el munícióval. Ezért tartom a hazai állatvédelem szempontjából kiemelt jelentőségű lépésnek az Állatorvostudományi Egyetemen létrejött Állatvédelmi Központ megalakulását, amelynek a megnyitóján egyébként én is ott lehettem. A központ önmagát is úgy határozza meg, hogy tudásbázisként járul hozzá az állatvédelem elméletének és gyakorlatának működtetéséhez, segítségként szolgálhat az állatvédelmet érintő kormányzati döntések meghozatalánál, de a terepen dolgozó állatorvosoknak és állatvédőknek is hasznos és stabil pont. Ahogy az előbb is mondtam, a szakmaiság mellett az együttműködésben, az összefogás erejében hiszek. Már most látható, hogy az állatvédelem területén a felelős állattartásra történő neveléssel, a szaporítók elleni harccal, a kóbor kutyák és macskák ivartalanításával kell foglalkoznunk.
Hatalmas tudás van a civil szektorban,
ezt az értéket meg kell becsülni és támogatni szükséges. Éppen azért indítottuk útjára az állatvédelmi témájú kerekasztal-beszélgetésekből álló országos roadshowt, hogy megismerjük a valódi problémákat és rámutassunk arra, hogy a megoldás sok esetben a civilek, a hatóságok, valamint az állatvédők valódi összefogásából következik. Számos előremutató példát lehet hozni már az elmúlt néhány hónap alapján is, én bízom benne, hogy ez a sor csak folytatódni fog.