A szabad gondolatok utat törnek maguknak

„Egy ideje folyik a szabad művészetért folytatott küzdelem, és ön is az SZFE diákjai mellett állt.  

Hálás vagyok azért, hogy kiállnak magukért, és valahol értem is, így nekem is ki kell állnom értük. Az én korosztályom szerintem elfáradt, teszem hozzá, sajnos idejekorán. De itt vannak ezek a fiatalok hihetetlen energiával, szerveződéssel. Sokkal nagyobbal, mint amit mi tudtunk csinálni anno. Fantasztikus látnom, hogy mennyire okosak, van véleményük, meg tudják fogalmazni és utolsó pillanatig kitartanak mellette. Példaértékű dolog, amit csinálnak. Hihetetlen jó érzés volt most azt mondani, és arra gondolni, hogy színész vagyok, mert az egész szakmának és nekem is hitelt adnak. Az pedig nem baj, hogy az én nemzedékem ebből kifele megy, mert látom, hogy a jövő a fiataloknál biztos kezekben lesz. Ez egy nagy váltás, amiben vagyunk, és sok határt újra kell még definiálni.  

Milyen egyéb határokra gondol?

Itt van például ez a #metoo. Azt sem lehet, hogy az embert kihasználják a művészet zászlaja alatt, de teljesen steril környezetben sem marad meg semmi, főleg nem az érzelmekkel átitatott művészet. Egyszerűen új szabályok kellenek. Mikor ez az egész kipattant, először azt mondtam, hogy nem, velem ilyen nem történt, mert máshogy gondolkodtam a helyzetekről, magamról, a körülményekről. Majd, mikor mélyebben végiggondoltam, rájöttem, hogy de igen, velem is megtörtént, viszont a mi korosztályunk más volt. Ez nálunk így ment, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy másnak is el kell tűrni. Nem kell! De az új határok kialakítása a fiatalok dolga lesz.

Saját pályájából tud példát hozni?

Tudnék, de nem fogok, mert ez ma már érdektelen. Mint mondtam az én generációm máshogy értékelte ezeket a dolgokat. Ha ma megnézünk egy hős cowboyos filmet, kikérem magamnak, hogy mire használtak egy nőt a hősök. De az annak a korszaknak a sajátja volt, ahogy a jelen kor sajátja lesz, hogy új határokat szabnak. Ennek persze vannak áldozatai, de az úton már elindultak, aminek örülök. Hozzátenném, hogy nekem újabban az is hatalommal visszaélésnek minősül, amit a kormány a pandémia alatt az országgal csinál. Vannak politikusok, akik ezt a szörnyű, tragikus helyzetet kihasználják bizonyos célok elérésére. Most nemcsak a színházról, hanem az emberéletekkel való játszadozásról beszélek. Ez pedig nagyon durva, súlyos bűn. Azt mondják, ha nem tetszik az oltóanyag, ami jutna nekem, akkor tessék, álljak vissza a sor végére. Ez nemcsak, hogy visszaélés a hatalommal, hanem egyenesen megszégyenítés. Abúzus. Túlmegy minden határon. De tévednek, ha azt hiszik, hogy ez nem fog egyszer visszahullani a fejükre.”