A nagykövetek üzenetei

„Február 10-én Johannes Haindl, Németország budapesti nagykövete volt a Mathias Corvinus Collegium vendége, egy hétre rá pedig berlini magyar kollégájával, Györkös Péterrel beszélgethetettek online a diákok.

Adiákokkal folytatott beszélgetésük a »Chatham House« szabályainak megfelelően, bizalmasan zajlott. A bevezető kommentárokat azonban megéri a nyilvánosság előtt közelebbről is megvizsgálni – olyan üzeneteket hordoztak ugyanis, amelyekre érdemes odafigyelni.

Két nagyon különböző diplomata, két nagyon különböző előadás, amelyek azonban feltűnő közös vonásokat is tartalmaztak. Mindkét nagykövet arról beszélt például, hogy a mindenkori másik ország médiájában megjelenő tudósításokban nem ismernek rá saját országukra – tehát a magyar média úgy ír Németországról, hogy az nem felel meg a valóságnak, és fordítva. Azt, hogy ez probléma, mindenekelőtt Györkös hangsúlyozta: Szétzilálja a finom szálakat, amelyek a két társadalmat összekötnek. »Valamikor el fog tűnni az a generáció, amely átélte a határnyitást« – fűzte hozzá Györkös.

Valóban: A vasfüggöny megnyitása ikonikus esemény volt, amely pozitívan befolyásolta Németország Magyarországról alkotott képét és a magyarok Németország-képét is. Nemsokára azonban egy új generáció érkezik, amely a másik országról szóló negatív híradások közepette nőtt fel. Ezért a németeket és a magyarokat egyaránt az a veszély fenyegeti, hogy nemcsak politikailag, hanem kulturálisan is eltávolodnak egymástól. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek.

Haindl nagykövet egy finoman megfogalmazott, árnyalt előadást tartott, és olyan dolgokat mondott, amit német diplomaták és politikusok nem mindig mondanak Magyarországról kapcsán.

Üdvözölte, hogy van »ma Magyarországon újra egy élő és megbecsült zsidó közösség«, és hogy Magyarország »a cigányellenesség  meghatározásának legerősebb támogatói« közé tartozott, amelyet a német elnökség alatt a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség megszavazott.”