TGM: Vége a világnak

Nagyinterjút adott az Azonnalinak Tamás Gáspár Miklós. A szerteágazó beszélgetésben szó esett a filozófus politikai nézeteiről, a közelmúlt európai történelméről, és az irodalomról is.

Kiderült: Tamás Gáspár Miklós tinédzserkorában írt verseket, novellákat, ám nem ezek jelentették a megfelelő műfajt számára.

„Nagy olvasó vagyok, de az a műfaj nem volt nekem való. Az ilyen szükségleteimet időnként fordításokkal elégítem ki. Németből szoktam verseket fordítani. Érdekes, hogy legalább annyira vagy jobban tudok angolul és franciául, mint németül, de verset németből tudok fordítani. Próbáltam franciából, angolból és románból is, de nem ment igazán. Ez leginkább a lelki rokonságból adódik” – jegyzi meg, hozzátéve, hogy

Arra, hogy Gajdics Ottó is olvassa az írásait az inspirálódás céljából, így reagált:

„Kétségkívül, ha éltem volna a harmincas években Franciaországban, akkor én is olvastam volna a rendkívül szellemes fasiszta publicisztikát, mert érdekes volt akkoriban, meg a háború alatt is.”

Az írásai céljáról elmondja, hogy a politikai gondolkodására szeretne hatni valakinek. A politikai cselekvésre nem lehet hatni olyan kontinensen, ahol a nézeteihez a „leghalványabb értelemben közelálló politikai erők se léteznek”. Kérdésre hozzáteszi:

„Volt két olyan, amihez közel voltam életemben. Az egyiket úgy hívják most, hogy Alternative Libertaire.  Anarchista csoport, amellyel a nyolcvanas években közeli barátságban álltam, ki is adták franciául egy könyvemet, A Szem és a kéz című anarchista traktátust. Nagyon rokonszenves, kiváló gyerekek, kilencven százalékban munkások. Kimerülőben vannak, ma már csak inkább baráti kör. A másik nagyobb szervezet, ma is létezik, a Marx21, német alapítású, trockistának nevezhető szervezet, amely Németországban közel áll a Die Linkéhez, másutt meg önálló” – mondja.

TGM szerint „az utóbbi negyven évben hatalmas világtörténelmi változás következett be. Kétszáz év után megszűnt a szocialista munkásmozgalom, amely a legfontosabb újdonsága volt a világtörténelemnek a francia forradalom óta. Ennek az elpusztítására szövetkeztek mind a polgári demokráciák, mind pedig a fasizmusok, „francia radikálisok és német csendőrök”, ahogy a Kommunista Kiáltvány írja. És sikerült elpusztítani. Ma már kétségtelen, hogy az antikapitalista gondolatnak és a proletariátusnak az a történelmi szövetsége, amely több mint százötven évig kitartott, és amely megváltoztatta a világot (és a gondolkodásunkat), legalább olyan fontos, mint a reformáció meg a fölvilágosodás – ha nem fontosabb.

Ennek a történelmi pályafutása kétségkívül befejeződött. A keresztyén egyházak is léteznek, de nem jelentenek semmit: a keresztyénség a XVIII. században befejezte a világtörténelmi pályafutását. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek keresztyének, vagy hogy hívők ne próbálkoznának, de történelmi szerepe az egyháznak már rég nincs. Ez megesett a szocializmussal is, ami tragikus nekünk, szocialistáknak és antikapitalistáknak.”

Szerinte az összemberi emancipációt a proletárszocializmus képviselte, méghozzá nem a saját, hanem az egész emberiség érdekében. Ma azonban már nincs forradalmi alany, aminek következtében

Az interjú – amelyet itt olvashat – további részében szó esik még Gődényről, Orbán Viktorról, munkásmozgalomról, és a Tőkéről is.

Nyitókép: MTI Fotó, Szigetváry Zsolt