A magyarok kevesebb mint 15 százaléka oltatná be magát koronavírus ellen

„Pedig nem is oly rég még jót derültem az amerikai oltásellenes mozgalomról szóló hírek kapcsán: emberek tömegei rettegnek attól, hogy valamiféle mikrochipet ültetnek beléjük, miközben ez már ott lapul a zsebükben – egy telefon formájában. Naponta felhasználók milliárdjai adják meg legszemélyesebb adataikat távoli techóriásoknak, amelyek mindent tudnak róluk: egészségi állapotukat, szexuális és világnézeti preferenciáikat, vagy azt, hogy merre jártak és kivel.

Éppen ezért meglepett a KSH minapi felmérése, amely szerint a magyarok kevesebb mint 15 százaléka oltatná be magát koronavírus ellen. Habár erre nincs tudományos bizonyíték, de a jelenség valószínűleg összefügg az oltásellenesek és járványtagadók közösségi médiabeli tevékenységével, akik olyan tempóban osztják meg a valóság szikráit sem tartalmazó posztjaikat, mintha nem lenne holnap. Talán a vakcinák kapcsán is az a jelenség játszódott le, mint ami a koronavírus-járvány tavaszi megjelenésekor: a szigorú védekezés és a fegyelmezettség következtében olcsón megúsztuk, Magyarország nem lett Lombardia, ami viszont csökkentette a tömegek veszélyérzetét.

Az 1990 után születettek számára a „vastüdő” kifejezés talán már alig mond valamit. Sokan gondolhatják ezt afféle sporthasonlatnak a szabadtüdős merülők vagy a hosszútávfutók képességeinek ábrázolására, pedig az utolsó ilyen eszközt Magyarországon 2005-ben kapcsolták le. Bár a vastüdőt eredetileg nem erre találták ki, de főként azok a betegek kaptak ilyen eszközt, akik az 1950-es években gyermekként megfertőződtek a poliovírussal, azaz elkapták a járványos gyermekbénulást. Esetükben a betegség a légzést segítő izmok lebénulásával járt, és egész életükben csak ezzel az eszközzel tudtak levegőhöz jutni. A járványos gyermekbénulás teljes eltűnését végül az oltás hozta el. A magyarországi oltási programok következtében még számos betegség tűnt el, például a torokgyík vagy a szamárköhögés, megszűnt a veszély és a veszélyérzet.

Ha léteznek sikertörténetek az emberiség történetében, akkor az oltások biztosan azok. Az ellenpéldák pedig szinte mindig címlapon kötnek ki, mint például a romániai kanyarójárvány. A jelenlegi szituációban, amikor ilyen kevés magyar akarja beoltatni magát, akkor az írástudók felelőssége, hogy felidézzék azt a rengeteg nyavalyát, ami már azért nem jelent veszélyt gyermekeinkre, mert az oltások megvédik őket. Érdemes bemutatni a vakcinák történetét és a hibákat is, mivel az elmúlt évtizedekben volt miből tanulni. A koronavírus elleni vakcina gyors kifejlesztését ugyanis legalább három emberöltőnyi, a területen elért technológiai fejlődés előzte meg.

Nagy a szakemberek felelőssége is, lépjenek elő, mondják el, magyarázzák el nekünk azt, ami nekik nyilvánvaló. Még ha ez számukra unalmas is, alig van ma ennél fontosabb közfeladat.”