A minap egy videóval kedveskedtünk egy százegy éves embermentőnek, Jozef Walaszczyknak. Ő annak idején 54 zsidót mentett meg, ő a lengyel Schindler. Tavaly hatalmas ünnepséget rendeztünk, most viszont nem tudtuk ugyanezt megtenni a járvány és a korlátozások miatt. Ezért világszerte megkértem az ismerőseimet, hogy egy rövid videóban köszöntsék fel. Több mint ötven országból érkeztek videók, még Dubajból és Iránból is – utóbbi hölgy csak az arcát eltakarva szerepelhetett. Nagyon hosszú lett a videó, 25 perc, és féltem, hogy Jozef unja majd. De az egészet végignézte, és végig mosolygott, nagyon tetszett neki.
Legutóbb májusban beszélgettünk, akkor azt mondta, hogy 130 idős embermentővel foglalkoznak Lengyelországban. Most hányan vannak?
Most 117-en élnek Lengyelországban. Az életkor az egyik dolog, de most még itt van a koronavírus is, ami az idős Világ Igazaira különösen veszélyes. Miközben ezt az interjút adom, éppen Krakkóba vezetek, egy embermentő hölgy temetésére megyek.
Néhány napja még a beszélgettünk, nagyon közel állt hozzám – most pedig halott.
A karácsonyi időszak különösen nehéz lesz, hiszen a távolságtartási szabályok miatt a többségük egyedül lesz. Ha pedig most nem segítünk rajtuk, akkor nem biztos, hogy jövőre még tudunk. Igyekszünk megspórolni nekik a vásárlás veszélyét, megvesszük a szükségeseket, és persze mindent fertőtlenítünk. A legfontosabb viszont az, hogy egy kicsi örömöt elhozhatunk nekik a karácsonyi időszakból. Én zsidó családban nőttem fel, számomra a karácsonyi ünnepkör kicsit idegen, de most mégis én vagyok számukra a zsidó télapó.