„Nekünk nincsen gyarmatosítás miatti traumánk” – Hölvényi György a Mandinernek

Vasárnap érkezett a hír: Szájer József lemond EP-képviselői mandátumáról. Frakciótársaként meglepte Szájer döntése?

Egy fajsúlyos ember fajsúlyos döntése bármikor és bárhogyan is érkezik,

Ennyi év és az elvégzett munka után, főleg ilyen politikai közegben nem meglepetés, inkább természetes, ha egy vezető – egyszerűen fogalmazva – mást akar csinálni. 

Az Európai Parlament fejlesztési bizottságában múlt hétfőn kellett volna dönteni az EU válsághelyzeti alapjainak meghosszabbításáról. Ön a közösségi oldalán a baloldalt vádolta a döntés megakasztásával. Mi történt?

Az Afrika számára könnyebben, rugalmasabban hozzáférhető források tagállami és uniós befizetésekből tevődnek össze a határozott időre létrehozott alapokban, ezeket időről időre meg kell hosszabbítani. A zöldek és a szocialisták ezt mindenáron meg akarták akadályozni. Ők még inkább centralizálnák a támogatásokat, és csak az EU-s forrásokat csoportosítanák át az afrikai ügyekre – ez számunkra elfogadhatatlan.

Ideológiai vagy praktikus megfontolásból nem támogatja a javaslatot a szocialista frakció?

Nehéz eldönteni. Az indoklásuk szerint a centralizált támogatási formában a pénzek hamarabb eljutnának a célországba. Ám szerintem nem ez az igazi ok. Inkább az a szándék állhat a háttérben, hogy minél több ügy – így ez is – kerüljön át nemzeti hatáskörből uniós hatáskörbe.

Hölvényi György, a Fidesz-KDNP EP-képviselője, az EP Fejlesztési Bizottságának tagja

Van még idő a döntésre anélkül, hogy az alapok működése megakadna?

Ezt ma senki sem tudja megmondani. Ez részben az EP-n túlmutató pénzügyi alkuk függvénye. A probléma viszont az, hogy ezzel a legkiszolgáltatottabb, a leginkább rászoruló földrész is a politikai játszmák részévé válik.

Az EU-nak jelenleg hány segélyezési alapja van, milyen célra irányulnak?

Négy segélyezési alap van: az afrikai, a dél-amerikai, a szíriai és a Közép-Afrikai Köztársaság stabilizálására szánt alap. Én Afrikával kapcsolatban a segélyezés szó helyett a támogatást szeretem használni, mert elsősorban együttműködésről van itt szó. Az uniós pénzek csak akkor érhetnek célba, ha megtaláljuk a helyi partnereket. Az afrikai országokban kormányzati szervekkel, helyi szervezetekkel, egyházakkal működünk együtt. Utóbbiak bevonása elengedhetetlen a hatékony helyben segítéshez. Az EU-ban több évtizede zajlik a vita arról, miként kell támogatni a rászorulókat. A poszt-gyarmatosító gondolkodásmód szerint az van: odamegyünk,

Ezzel szemben a helyes magatartás szerintem az, hogy együtt tervezünk és döntünk, és ezáltal együtt vállalunk minden programért felelősséget.

Alultáplált afrikai gyerekek 2011 nyarán Kenya északkeleti részén, Turkana régióban

A humanitárius és fejlesztéspolitikába milyen módon kapcsolódnak be az egyházak és vallási szervezetek, milyen formában történik az együttműködésük az EU-val?

Néppárti munkatársaimmal évek óta dolgozunk az előbb említett régi szemléletmód megváltoztatásán.

Az EU segélyezési és fejlesztési stratégiája nem az afrikai valóságot tükrözi. A szub-szaharai térségben például az oktatási és az egészségügyi tevékenységek közel negyven százalékát egyházi szervezetek végzik. Velük tehát stratégiai partnerséget kell kialakítani. Az utóbbi években már látható, hogy – kitartó politikai harcok eredményeképpen – ezeket a szervezeteket végre bekapcsolják a fejlesztési programokba vagy a humanitárius segítségnyújtásba. Ez nem vallási, hanem szakmai kérdés. Az EU ebben az ügyben mégis ideológiai pozíciót foglal el.

Milyen példát tud erre mondani?

Minden reggel azzal kelek, hogy afrikai egyházi megszólalásokat, különböző felekezeteknek a helyi társadalom egészét érintő tevékenységeiről szóló híreket tweetelek. Ezeket összegyűjtve több száz tweettel tudom majd bizonyítani képviselőtársaimnak, mennyi olyan afrikai projekt van az egészségügyben, az oktatásban vagy más területeken, amelyekben a helyi egyházak vagy egyházi szervezetek komoly szerepet vállalnak, miközben az EU nem ismeri el a munkájukat. Oda már sikerült eljutnunk, hogy az Európai Parlament jelentésében szólítja fel az Európai Bizottságot az egyházakkal való szorosabb együttműködésre. Egyre többen látják, mennyire bizonytalan az NGO-s háttér, miközben az egyházi szervezetek valamilyen módon minden régióban, településen jelen vannak Afrikában.

A segélyezési célpont-országok többségében a helyi emberek vallási közösségekben élnek, másrészt az állami kapacitás hiányát helyben sokszor egyházi szervezetek pótolják. A támogatások pontos célba juttatásához tehát szükséges lenne ezekkel a közösségekkel kapcsolatot létesíteni. Várható áttörés, az EU fejlesztési támogatási gyakorlata ezt előbb-utóbb figyelembe fogja venni?

Nem lehet tudni, de mi mindent megteszünk ezért. Nem pártpolitikai célból, hanem a valósághoz való közeledés érdekében. Afrikában hosszú évek óta az Európai Unió a legnagyobb támogató. Az odaáramló külföldi pénzek több mint fele Európából érkezik.

Ennek több oka van. Egyrészt a befogadó országok jól ismert gyengeségei, másrészt az Európai Unió módszerei. A pénzeket ugyanis az EU nagyrészt az ENSZ alá tartozó szervezeteknek adja, amelyek ellenőrzése szinte lehetetlen. Óriási összegek mennek el szükséges, de nagyon alacsony hatékonyságú programokra. Ebből adódik, hogy az uniós tagállamok szeretnék minél inkább átláthatóvá tenni a támogatási rendszert, szeretnék látni a pénzek útját.

Milyen szerepe lehet ebben a térségünk országainak?

Egy ébredési folyamatban vagyunk, amiben a kelet-közép-európai országoknak nagy szerepük lehet. Nekünk, a Visegrádi Négyek országainak nincsen poszt-gyarmatosító traumánk. Mi múltbeli terhek nélkül, valódi megoldást keresve

A volt gyarmatosító országok, amelyekben milliós számban élnek gyarmati országokból származó emberek, nincsenek ilyen döntési helyzetben. A másik fontos szempont, hogy a visegrádi országok rendelkeznek közvetlen történelmi tapasztalattal a diktatúrából a demokráciába való átmenetről. Ez Afrikában ugyancsak megoldandó feladat. A kelet-közép-európai államoknak tehát kettős hitelességük van Afrika szemében. Emellett több ezer ösztöndíjat adunk külföldi, részben afrikai fiataloknak, hogy nálunk tanuljanak. Nem agyelszívási céllal tesszük ezt, hanem hogy hazatérve saját hazájukban kamatoztathassák majd ezt a tudást. Ez egy nagyon jó befektetés: Afrikában ma számos kormányzatban lehet olyan fiatal vezetőkkel találkozni, akik Magyarországon végezték a tanulmányaikat. Nekünk tehát ezt a fejlesztési stratégiai irányt kell felmutatnunk a régi szemlélet helyett. Ez a mi pozíciónk.

A problémák helyben történő kezelésének elve erősödött mára az uniós politikában? Ez a szempont megjelenik az EU fejlesztési-segélyezési politikájában?

A migráció kérdéséből a radikalizálódó baloldal – teljesen függetlenül az afrikai emberektől és az ő valós élethelyzetüktől – politikai fegyvert csinált. A migrációs vita nem ért véget, és még sokáig nem is fog. Az európai fejlesztési politikának legfőbb célja kell, hogy legyen a migrációt kiváltó okok számának csökkentése, a problémák helyben való kezelése. Csak egy ilyen hatékony összeurópai stratégia vezethet eredményre. Ma, az ellenőrizetlen bevándorlásnak köszönhetően szélsőséges iszlamista csoportok tarthatják rettegésben Európa polgárait. Európa nyugati fele

És hozzá kell tennem, hogy az ellenőrizhetetlen bevándorlás miatt tovább nő a terrortámadások és ezáltal az áldozatok, mártírok száma.

A keresztény alapokra épülő Európai Uniónak – bár szekuláris intézmény – különösen figyelemmel kellene kísérnie a más földrészeken élő, bajba jutott keresztény közösségek életét. A segélyezési gyakorlatban a súlypontoknál ez érvényesül?

Egyáltalán nem érvényesül. Európa nyugati felén csak egy szűk elit rendelkezik történelmi tudattal. A keresztény tanításból fakadó kultúra ennek ellenére működik, még ha a tudatlanság sokszor tagadással is párosul, ami paranoiás állapotot eredményez. Ebből fakadóan

de általános európai politikai szinten ez abszolút nem működik. A segélykiáltás sokszor visszautasításra talál. Számomra egyébként nem is az elutasítás a legszörnyűbb, hanem a Brüsszelben tapasztalható rideg közöny és érdektelenség.

Ha értéksemleges lenne az EU, akkor ugyanolyan érzékenységgel kellene reagálnia a keresztények üldözésére, mint ahogy az etnikai kisebbségeket sújtó jogfosztásokra vagy a szexuális kisebbségeket ért atrocitásokra. Ez mégsem történik meg. Ideológiai okokból?

Igen. Egyre inkább szélsőséges baloldali ideológia hatja át az Európai Unió intézményeit. Ebben mi nem válhatunk társutassá, fel kell mutatnunk a saját elképzeléseinket ahhoz, hogy a dolgok megváltozzanak.

Én ezért dolgozom évek óta, nekem ez szívügyem. Emiatt különösen örülök, hogy sikerült létrehozni a Hungary Helps szervezetet, amely az üldözött keresztényekkel is kiemelten foglalkozik. Ebben elsők voltunk a világon, a nemzetközi palettán e téren megkerülhetetlen az intézményünk.

Évekkel ezelőtt, az arab tavasz előtt az EU tetemes pénzeket utalt akár autoriter rezsimeknek is – Észak-Afrikában és a Közel-Keleten –, csak hogy megállítsák Fekete-Afrika vagy Ázsia felől érkező emberözönt. A Szomszédsági Politika célja az volt, hogy az unió határain fekvő 16 országból egy biztonságos ütközőzónát alakítsanak ki. Hogyan áll ez a politika, milyen pozitív eredményeket tudott felmutatni?

Az Európai Unió egyrészt természetes módon, a lehető legszorosabban együttműködik azokkal az országokkal – függetlenül a politikai berendezkedésüktől –, amelyek a határán fekszenek, ez biztonságpolitikai kérdés is.

éles helyzetekben elképesztően ellentmondásosan kommunikál. Nem mondja ki világosan, hogy „ide ne jöjjetek, de cserébe mi mindent megteszünk, hogy a saját országaitokban boldogulhassatok”. Ezzel az határozatlan kommunikációval sok millió embernek ad biztatást – hamis módon –, hogy Európában várják őket, és biztosítják a megélhetésüket. A gazdag és gyenge földrésznél pedig nincs sérülékenyebb – mondta egykor a miniszterelnök, és sajnos ezt a képet erősíti  a mai napig az Európai Unió. E téren továbbra sincs átütő változás.

fotó: Mátrai Dávid, MTI