Az életben még sohasem adtam fel

„Mi járt a fejében a bő egy évvel ezelőtt, a Splitben a horvátoktól elszenvedett 3–0-ás vereség és a cardiffi 0–2 után, amikor egyenes ágon lemaradtunk az Eb-ről?

Hihetetlenül csalódott voltam, mert egyik mérkőzésen sem tudtunk partiban lenni, nem voltunk valójában a horvátok és a walesiek ellenfelei. És nem annyira az ellenfél játékereje miatt – ami persze komoly volt, főleg a vb-ezüstérmes horvátok esetében –, hanem a saját hibánkból. Splitben huszonöt perc alatt három gólt ajándékoztunk Modrićéknak, és ez rettenetesen zavart engem. Ijedten futballoztunk, ájultan tiszteltük a nagy neveket, ez pedig elfogadhatatlan. Legalább a második félidőben, tíz emberrel küzdve nem kaptunk további gólokat, ez is valami, mert nyugodtan kaphattunk volna egy hatost is, ahogy a németek a minap a spanyoloktól. De a Wales elleni 2–0-ás vereségtől még jobban magam alatt voltam.

Miért?

Mert egy félidőn át álltuk a sarat, úgy láttam, van esélyünk legalább a döntetlenre, de amikor Ramsey berúgta a második gólját, nem tudtunk reagálni, szétestünk, felbomlott a csapat szerkezete, elszállt a maradék önbizalmunk is. Nagyon nehéz pillanatok voltak ezek valamennyiünknek, a játékosoknak, nekünk, edzőknek, mindenkinek. 

Megfordult a fejében akkor, hogy lemondjon?

Egy pillanatig gondoltam rá, ez az igazság, de aztán eszembe jutott, hogy az életben még sohasem adtam fel, sem futballistakoromban, sem edzőként, és arra jutottam, hogy nem a magyar válogatott lesz az, amelynek az élén életemben először megfutamodom. 

Mi a titka annak a gyökeres változásnak, amin keresztülment a válogatott tavaly novemberhez képest?

A cardiffi meccs után rájöttem, hogy a technikailag képzettebb riválisokkal csak akkor tudjuk felvenni a versenyt, ha taktikailag, szervezettségben, csapatjátékban felülmúljuk őket. Ha többet futunk, ha jobban küzdünk, mint ők. Ha jobban akarjuk a győzelmet. És elkezdtük elemezni a keret tagjainak teljesítményét a klubjaikban a fellelhető statisztikai adatok alapján, mert olyan játékosokra volt szükségünk, akik képesek sokat futni, nyomást gyakorolni az ellenfélre.”