Tóth vagy Mesterházy: melyikük mentheti meg az MSZP-t?

Már az ellenzéki pártok közötti konfliktusoknak sem az MSZP a főszereplője, a gödi csatát is a két nagy, a DK és a Momentum, azaz Gyurcsány és Fekete-Győr vívta meg. Ellopták tőlük a show-t – ez a vélemény a szocialista körökben, de a nevüket nem szívesen vállalják. Mint ahogyan a párt vezetőit sem sikerült egyelőre szóra bírnunk, holott július közepe óta ostromoljuk őket, de még válaszra se nagyon méltatnak minket. A legtovább Kunhalmi Ágnessel jutottunk, aki két hete még ígéretet tett arra, hogy ad a Mandinernek interjút, de aztán pár nappal később arra hivatkozva mondta le, hogy már elígérkezett egy másik orgánumnak, bár ezt nem jelezte, amikor igent mondott.

Az MSZP-nél persze már megszokhattuk, hogy tisztújítás előtt a sajtót megpróbálják a kampányuk szolgálatába állítani, vagy azzal, hogy nyíltan, netán név nélkül beszélnek, vagy azzal, hogy hallgatnak. Most komoly belharc indult, hiszen szeptember 19-én lesz az utódpárt tisztújító kongresszusa. Itt a 2018-as elnökválasztás visszavágójára kerül sor, a helyzet egyébként hasonló az akkorihoz.

Annyiban mégis más a mostani tisztújítás, hogy egyikük „csak” a férfi társelnök lesz, hiszen a szocialisták is áttérnek arra a szisztémára, amely Nyugat-Európában már megjelent, s nálunk is így működik az LMP és a Párbeszéd. A férfiaknál lesz egy harmadik jelölt is, a gyakorlatilag teljesen ismeretlen óbudai Őri László, ám az ő indulását valójában senki sem veszi komolyan.

A pártelit nagy része Tóthot támogatja

Ám ha van olyan párt, ahol kevésbé számít a jelölt ismertsége, az pont az MSZP. Így győzött viszonylag simán két éve Tóth Bertalan is, pedig egy, a választás előtt készített felmérés szerint még a saját pártjában is csupán 61 százalékos volt az ismertsége – Mesterházyé pedig 94 százalékos –, holott akkor már két éve a párt parlamenti frakcióvezetőjeként dolgozott. Ehhez a sikerhez persze az is kellett, hogy az utolsó pillanatban visszalépjen a javára Kunhalmi Ágnes, az MSZP egyik legnépszerűbb politikusa, aki végül az országos választmány elnöke lett.

Kunhalmi most elindul – egyelőre más hölgy ringbe szállásáról nem érkezett hír –, értelemszerűen a női társelnöki pozíciót pályázta meg, és egyértelműen letette a voksát Tóth Bertalan mellett, holott őt Mesterházy is elfogadná partneréül. S a párt egyik erős embere, a budapesti pártelnök, pártigazgató, Molnár Zsolt is ezt a tandemet támogatja. A hírek szerint ebbe a csapatba készül belépni Hiller István, aki 2004 és 2007 között volt már elnöke a pártnak, s meglehetősen jó a renoméja, ő most a választmány élére, azaz Kunhalmi helyére kerülhetne. A szocialista pártelit meghatározó része tehát Tóthék mellett van. Valószínűleg a párt nagy öregjei (Kovács László, Lendvai Ildikó, Szekeres Imre, Juhász Ferenc) is a jelenlegi elnököt támogatják. Ez már csak azért is érthető, mert az MSZP 2010 előtti arcait épp Mesterházy tette partvonalon kívülre a 2010-es elnökké választása után az erőltetett fiatalítás jegyében.  A ringbe szálló jelölt az ATV-ben egyébként nemrég el is ismerte, hogy ezzel hibát követett el.

Joggal lehetne azt gondolni, hogy lefutott már a választás, de ez koránt sincs így.

Bár az MSZP jelenleg az ellenzéki pártok között is a futottak még kategóriába tartozik az 5-7 százalékos támogatottságával, vidéken ők a legszervezettebbek, nekik van a legtöbb alapszervezetük, így a falvak, városok szocialistáinak pártbeli befolyása meglehetősen erős. Ők viszont nehezen emésztik meg, hogy a jelenlegi pártelnökük, Tóth Bertalan – akinek az ismertsége még tavaly novemberben, a számukra meglehetősen sikeres önkormányzati választás után is csak 53 százalékos volt a teljes népesség körében – regnálása alatt a tavalyi uniós választáson alig tudtak labdába rúgni a 6,61 százaléknyi szavazatukkal (a DK csaknem 10 százalékpontot vert rájuk, a Momentum pedig több mint hármat), most pedig ha az MSZP egyedül indulna az országgyűlési választáson, akkor még a parlamenti küszöb átugrása sem lenne teljesen biztos. Ráadásul néhány hónappal ezelőtt elveszítettek két kerületi polgármestert, az óbudai Kiss László és a pestszentlőrinci Szaniszló Sándor ugyanis átigazolt a DK-hoz, ami nem kis felzúdulást váltott ki az MSZP-ben. De talán a legnagyobb gond Tóthtal az – ahogy ezt egy, a Mandinernek név nélkül nyilatkozó vidéki ős-MSZP-s elmondta –, hogy egy „Savanyújóska”. Ez alatt azt értette, hogy a mai, irtózatosan küzdelmes világban nem elég, ha egy vezető politikus okos, jól fésült, szakmailag rendben van, pontosan érvel, higgadt, mert Tóth Bertalan ezekkel az erényekkel rendelkezik. Most inkább akciózni kell, ki kell menni a barikádra, ha szükséges, el kell foglalni a házelnök székét, meg kell ostromolni a tévészékházat, kiabálni, veszekedni kell. Erre viszont a hűvös, kimért és kissé szürke, jellegtelen jelenlegi pártelnök nem alkalmas, ez a forradalmári szerep nem is állna neki jól – fogalmazott. A vidékiek elégedetlensége miatt egyébként a hírek szerint tisztogatásba kezdett Tóth Bertalan, lapinformációk szerint főleg Pest megyében hullanak szocialista fejek.

A vidék inkább Mesterházy mellett van

Azt persze nehéz megmondani, hogy a leszámolás mellett Tóth hogyan akarja kihúzni a kátyúból a pártot, mert a Balaton megmentésén kívül – ez legfeljebb a szimpatizánsaik hergelésére jó – valójában nem is hirdetett komoly programot. 

Mindezt figyelembe véve Mesterházy – aki e hónap közepén jelentette csak be, hogy megméreti magát – egyáltalán nem számít esélytelennek. Az biztos, hogy a karizmáját, politikai életútját nem lehet az elődeihez (Horn Gyulához, Kovács Lászlóhoz, Gyurcsány Ferenchez, Lendvai Ildikóhoz) mérni, de az is tény, hogy az ő pártelnöksége alatt, 2010-14 között még egyértelműen az MSZP volt a legerősebb ellenzéki párt, holott előtte még a megszűnését sem lehetett kizárni. A párt támogatottságát is meg tudta duplázni, volt olyan időszak, amikor ez a szám a 30 százalékot is meghaladta. Viszont azt sem felejtik el a szocialisták neki, hogy miniszterelnök-jelöltként kétszer is hatalmas verést kapott Orbán Viktortól, s azóta van kétharmada a Fidesznek. De őt olyan vezetők követték a párt élén, akikre az ország közvéleményének jelentős része talán már nem is emlékezik, ilyen volt a családi okokból a Kanári-szigetekre „emigrált” Tóbiás József, valamint a legutóbbi országgyűlési választásba belebukott egykori újbudai polgármester, Molnár Gyula.

Mesterházy azzal indokolta az ATV-ben az újbóli indulását, hogy a pártja talán még rosszabb állapotban van, mint 2010-ben – egyenesen történelmi mélypontról, válságról beszélt –, s ő biztos tudna segítene, hiszen komoly tapasztalattal rendelkezik. Bátor, kezdeményező, progresszív baloldali pártot szeretne, ami számára annyit jelent, hogy az egyenlőtlenségek felszámolását tartja az egyik legfontosabb feladatuknak. A párton belül három dologban változtatna: a politikai tartalomban – tehát a karakterben, ideológiában, s abban, hogyan lehet nemzeti modernizációs programot kidolgozni –, emellett hatékonyabb, szervezettebb, az új eszközökre jobban építő kommunikációt alakítana ki, s megerősítené – elsősorban a vidéki – szervezeteket. Mindezzel Mesterházy gyakorlatilag azt mondta, hogy az MSZP-ben semmi sem működik jól, ezért teljesen felforgatná a pártot.

Az MSZP az utolsó tisztújítására készül?

Ezek után csak az a kérdés, hogy van-e egyáltalán bármi jelentősége annak, hogy kik lesznek a szocialisták vezetői. Egyes vélekedések alapján nincs, hiszen az uniós választások után eldőlt, hogy a fiatalságra, új hangra, akciókra építő Momentum, illetve a „szépkorú” balosokból, az egykori MSZMP-sekből, illetve az ifjú baloldali törtetőkből – akik Gyurcsány oldalán képzelik el politikai jövőjüket – álló DK elszívja a levegőt az MSZP-től. Ebben van is valami, hiszen a momentumosok sokkal frissebbek, hatékonyabbak az utcai politizálásban, jól élnek a modern nyilvánosság eszközeivel, a Demokratikus Koalíció pedig radikálisabb hangot üt meg, a vezetőik jobban, többet szerepelnek a sajtóban, pártelnökük pedig olyan karizmát épített ki a hívei körében, amellyel egyetlen ellenzéki párt, így az MSZP sem tud versenyezni.

Egyébként ez a helyzet nagyon jól tetten érhető azokban az önkormányzatokban is, ahol az ellenzék van hatalmon. Egyértelmű rivalizálás, olykor öldöklő küzdelem zajlik a Momentum és a DK között – ez még akkor is igaz, ha mindez egyelőre még nem éri el a gödi eset szintjét –, a helyi MSZP-sek pedig csapódnak ide-oda, függően attól, hogy éppen mi az aktuális érdekük. S abban bíznak a politikai terepen lévő szocialisták és szimpatizánsaik, hogy az MSZP tisztújítása után ennél csak jobb jöhet.

Ahogy az elemzők látják a helyzetet

Megkérdeztünk két politikai elemzőt is. Deák Dániel, a XXI. század Intézet vezető elemzője tételesen válaszolt a kérdéseinkre, Böcskei Balázs, az IDEA Intézet kutatási igazgatója – aki egyben Karácsony Gergely főpolgármester egyik főtanácsadója is – összefoglaló véleményt adott.

***

Címlapkép: MTI