Minek vesz ennyi fegyvert Magyarország, ha nem akar háborúzni?

Bár a magyar honvédelmi képesség korszerűsítése 2014 óta zajlik, az elmúlt néhány hónapban igencsak felgyorsultak a dolgok: a kormány sorra jelenti be a rekordösszegű, több milliárd eurós, dolláros fegyverbeszerzéseket. Az ügy kapcsán sokszor kapunk a beszerzések szükségességét firtató kérdéseket, gyakran találkozunk kifejezetten azzal a kérdéssel, hogy „mégis kivel akar háborúzni Magyarország?” A rövid válasz az, hogy senkivel, a magyar védelmi képesség fejlesztése zajlik, melyre az eszközök elavultsága és a gyorsan változó európai biztonsági helyzet miatt égető szükség van.

Nem járhatunk úgy, mint Ukrajna

A berlini fal leomlása után nagyjából az volt az európai vezetők általános elképzelése, hogy végre vége az ideológiai vonalak mentén húzódó területszerző háborúknak, a hadseregre maximum valami távoli országban történő békefenntartói küldetés teljesítésére van szükség. A Szovjetunió bukása után sok országban úgy látták, már nincs szükség a haderő átfogó, rendszeres fejlesztésére, sőt, az se baj, ha a meglévő eszközpark ápolására is kevesebb figyelmet fordítanak, netán még le is építik azt. Éppen ezért még a nagy európai haderőkben, mint az Egyesült Királyság, Németország vagy Franciaország is, jelentős eszközminőség-romlás volt tapasztalható a 2010-es évek közepéig, de hasonló volt a helyzet Magyarországon is.

Aztán 2014-ben elcsatolta Oroszország a Krímet és polgárháború robbant ki Ukrajnában. Mire a 30-40 éves ex-szovjet gépparkkal rendelkező ukrán hadsereg vezetése észbe kapott, hogy igenis szükséges lenne a haderőfejlesztés, már késő volt. Az orosz-ukrán konfliktus a legtöbb európai vezetőnek kijózanító pofonként szolgált, már csak azért is, mert Ukrajnától éppen az egyik legfőbb szövetségese és gazdasági partnere csatolt el területeket és izzított felkelést, szinte egyik napról a másikra. Összességében tehát nem arról van szó, hogy bárki – ide értve Magyarországot – háborúra készülne Európában, de nyilvánvalóvá vált, hogy bármikor adódhat olyan helyzet még a fejlett világban is, hogy egy országnak meg kell védenie magát nem várt külföldi agresszióval szemben.

Előtérbe került a NATO 2%-os elvárása

Bár a NATO alapelképzelése a hidegháború alatt a közös védelmi képesség fejlesztése és fenntartása volt – egyfajta „közös halmaz”, amelybe mindenki betesz egy kicsit, – a ’90-es évek és a ’2000-es évek elején egyre inkább az az elképzelés vált dominánssá a tagállamok részéről, hogy „Amerika majd megvéd” és hogy „amíg Amerika a szövetségesem, addig úgyse mer senki megtámadni.” Aztán Donald Trump elnök lett, aki közölte, hogy Amerika többé nem a világ csendőre, ideje újra beletennie mindenkinek a NATO alapszerződésében foglalt, GDP-arányos 2%-os haderőfejlesztési büdzsét a „közösbe.”

Az ukrán helyzet miatt a legtöbb NATO-tagállam belátta, hogy a 2%-os elvárásnak tényleg van létjogosultsága, egy szuverén államnak képesnek kell arra lennie, hogy megvédje magát, nem támaszkodhat tisztán a szövetségeseire. A magyar kormány részéről a HADERŐFEJLESZTÉS KEZDETE ÓTA nyíltan kimondott, fontos prioritás az, hogy a 2%-os célértéket teljesítsük, úgy fest, hogy ez 2024-re teljesülni is fog. Ezzel kapcsolatosan azért annyit fontos megjegyezni, hogy hiába tűnik nagynak egy-egy több százmilliárdos, ezermilliárdos eszközbeszerzés, ezekkel még mindig nem érjük el az elvárt 2%-ot. Széljegyzeten egyébként azt is érdemes megjegyezni, hogy a NATO-n belül is aggasztóan megnőtt az esély a konfliktusra, most éppen Törökország és Görögország között bontakozik ki egyre súlyosabb ellentét. A NATO-n belüli konfliktus esetén aligha számíthat bármely tagállam az Egyesült Államok katonai segítségére.

Ezek az eszközök tényleg nagyon régiek

A 2014-ben indult haderőfejlesztési program előtt szinte semmilyen érdemi korszerűsítés nem történt Magyarországon a logisztikai járművek, a Mistral légvédelmi rakétarendszerek, a Gripenek, pár aknavető és néhány gyalogsági felszerelési elem beszerzésén kívül. A Honvédség a mostani fejlesztés megkezdése előtt jelentős részben a Varsói szerződés idejéről származó, szovjet eszközökkel volt felszerelve, melyek fölött többnyire már rég eljárt az idő. Most tehát arról van szó, hogy a Honvédség 30-40 éves eszközállományát cserélik le olyan eszközökre, melyek segítségével Magyarország honvédelmi képessége végre belép a XXI. századba.

Olyan képességeket is építünk, melyek eddig konkrétan nem léteztek

A korszerűsítés mellett persze olyan védelmi képességek kialakítása is megkezdődött, melyek régóta vagy soha nem léteztek például Magyarországon:
1. A Lynxek rendszeresítésével újra lesznek gyalogsági harcjárművek Magyarországon. A BMP-1-esek 2000-es évek elején való leselejtezése, értékesítése óta jobb híján ezt a szerepkört BTR-80-asok látták el. A harcjárművek rendszeresítésével egy nehézdandár is feláll Magyarországon.
2. A Panzerhaubitze 2000-esek beszerzésével ismét lesznek önjáró tüzérségi eszközök Magyarországon, ilyen sem volt, mióta a 2Sz3-asok és 2Sz1-esek kivonása megtörtént a ’90-es, majd a ’2000-es években.
3. A hibrid háborúk során egyre fontosabb szempont a digitális tér védelme, ennek jegyében 2019-ben kibervédelmi központot adtak át a Honvédségnek.
4. A nemrég bejelentett 1 milliárd dolláros amerikai AMRAAM-rakétavásárlás összefüggésben áll egy olyan rakétavédelmi rendszer kialakításával, amely korábban nem létezett Magyarországon.
Mindezek a képességek szükségesek egy ország védelméhez a XXI. században, Magyarország ezekkel eddig egész egyszerűen nem rendelkezett.

Csökkenteni kell az orosz függést

Különféle haditechnikai fórumokon gyakran felmerül az érv a mostani fejlesztések ellen, hogy „az orosz technológia sokkal jobb / olcsóbb, miért nem veszünk Armatát / Szu-57-est / AK-12-est, stb.” Bár az orosz eszközök technológiai felsőbbrendűsége (vagy akár paritása) a beszerzésre kerülő európai eszközökhöz képest erősen vitatható, egy ilyen elképzelés már csak azért is lehetetlen, mert Oroszországra 2014 óta EU-s fegyverembargó vonatkozik.

Szóba jöhetne persze a meglévő eszközök korszerűsítése is, a környező országokban, például Ukrajnában, Csehországban látványos fejlesztésekkel rakták rendbe a T-72-es harckocsik egy részét. A tény az, hogy nem biztos, hogy gazdaságilag kifizetődőbb egy 40 éves harcjármű toldozgatása-foltozgatása, mint egy teljesen új típus beszerzése.

Úgy tudjuk, az AK-63-as gépkarabélyokat is csak azért részlegesen és nem teljes egészében modernizálták, mert körülbelül annyiba került volna a régi kézifegyverek teljes korszerűsítése, mintha teljesen új fegyvereket vettünk volna. Végül éppen ezért az utóbbi mellett döntött a kormány; a beszerzésre kerülő Česká zbrojovka által tervezett kézifegyvereket ráadásul Magyarországon is elkezdtük gyártani, ami gazdaságilag és munkahelytermés szempontjából is fontos mérföldkő.

Az oroszokkal való európai viszony a Putyin-kormány manőverei miatt egyébként bármikor leromolhat annyira, hogy még a szovjet-eredetű harcjárművek karbantartásához szükséges alkatrészellátás is teljesen megbénul, már csak ezért is fontos, hogy Magyarország ne függjön az orosz technológiától. Jelenleg két olyan gyújtópont is lehet, amely az orosz-EU-s kapcsolatokat tovább rombolhatja, ilyen a fehérorosz helyzet és Navalnij mérgezése – írja a Portfolio.

Fotó: Az első négy Leopard 2A4HU típusú harckocsi egyike az ünnepélyes átadás keretében tartott bemutatón a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár laktanyájában 2020. július 24-én. Szeptembertől év végéig havonta két Leopard érkezik Tatára a Krauss-Maffei Wegmann (KMW) harcjárműgyártótól, így 12 ilyen járművel rendelkezik majd a honvédség. Az új páncélosok a 40 éve rendszerben lévő orosz T-72-eseket váltják le. MTI/Krizsán Csaba