Interjút adott a Magyar Narancsnak Soros György magyar származású amerikai milliárdos, aki nemrég ünnepelte kilencvenedik születésnapját. A teljes beszélgetés a hetilap augusztus 19-én megjelenő számában lesz olvasható, de a Magyar Narancs honlapján megjelent egy rövid részlet az interjúból. A cikkben azt írják, hogy Soros írásban, magyarul válaszolt felvetéseikre.
Arra a kérdésre, hogy nem csalódott-e eddigi munkájának eredményében, a nyílt társadalom eszméjében, Soros azt felelte, hogy nem érez csalódottságot.
„Amikor 1989-ben megdőlt a kommunista uralom – és ebben az alapítványaim és az általam támogatott ellenzéki értelmiségiek is fontos szerepet játszottak –, tudtam, hogy a történelem nem ért véget. 1989 nyarán, a dubrovniki Interuniversity Centerben tartott előadásomban a nacionalizmust neveztem meg a kommunizmus bukása utáni egyik legnagyobb veszélynek. Ezért is hoztam létre a Közép-európai Egyetemet, hogy mindig legyenek olyan tanult emberek, akik a konfliktusok idején is szót értenek egymással” – jelentette ki.
A nyílt társadalomról szólva elmondta, hogy az „nem csak és nem is elsősorban nyitott határokat jelent, annak ellenére, hogy 1989 előtt a kelet-európaiak egyik legfőbb vágya a nyitott határ, a vasfüggöny lebontása volt. A nyílt társadalom – már Karl Popper számára is – elsősorban a gondolkodás nyitottságát jelenti, a dogmák elutasítását, annak belátását, hogy másoknak is lehet igazuk, mi pedig sokszor tévedhetünk. Saját meggyőződésünket is kellő kritikával kell kezelnünk. A tőzsde is megtanított arra, hogy a legsikeresebb ember is tévedhet nagyot. A nyílt társadalom ellentéte a provincializmus, a dogmatizmus, az elbizakodottság. Aki dogmatikus, aki a tények ellenére is azt teszi, amit jónak lát, az nem tűri az ellentétes véleményt, semmibe veszi a másik embert” – szögezte le.
Soros szerint a „CEU elüldözése” nem az ő személyének szól,
” nem az ő személyének szól,hanem „az első lépése volt az akadémiai szabadság megfojtásának Magyarországon, amit azután az Akadémia tönkretétele követett, az egyetemek úgynevezett privatizációja, az egyetemi autonómia elvétele. Ma már senki sem gondolhatja Magyarországon, hogy ami a CEU-val történt, az valamiféle adminisztrációs vita volt; a kormány az akadémiai, azaz a tudományos szabadságot akarta betiltani”.