Így nézett ki Budapest 1966-ban

1965 és 70' között egyhuzamban Budán a Várban laktam SZENTHÁROMSÁG TÉR 1. ALATT AMI EGSZERSMIND A HESS ANDRÁS TÉR 5 IS VOLT, A MŰEGYETEM VILLAMOSMÉRNÖKI KARÁNAK AKKOR OTT MŰKÖDŐ KOLLÉGIUMÁBAN. Sokszor néztem a várost a Halászbástyáról, akkoriban még romos volt a Dísz tér meg a Szent György tér is valamennyire, egy nyáron át még dolgoztam is ott "trógermunkán"-romeltakaritáson, amit akkoriban "épitőtábornak" áposztrofáltak--volt is ezzel kapcsolatban "lábsérülés élményem". Viszont én úgy emlékszem, hogy akkoriban VILLAMOS JÁRT ÁT a felújított Erzsébet hídon--talán a 44-es meg a 60-as, meg a 60/A-s.

Tudom, én még nem éltem akkor, de valahogy sosem tudok azokra az időkre nosztalgiával tekinteni. Lepra kommunisták uralkodtak. AZ egy dolog, hogy kuss volt, mert nem az volt a legnagyobb baj. Hanem az, hogy koldusszegénységben éltünk. Nem a románokhoz képest, hanem a normálisan dolgozó, szabad, fehér országokhoz képest. Mondjuk vegyük Ausztriát, aminek az egy főre jutó GDP-je körülbelül a magyaréval volt azonos -- 1938-ban. :-))) 1990-ben meg a 25%-on voltunk. Mindez azért, mert nem hagytak minket dolgozni saját tudásunk szerint. Mindenféle ideológiai maszlaggal megkötötték a kezünket. Nem vásárolhattál korszerű gépeket a gyáradba, nem vehettél fel oda dolgozókat, nem fizethetted őket, mert semmit sem tehettél meg. Csak magánszemély lehettél. Oszt akkor csodálkoztak, hogy nem volt lóvé. keletebbre, ahol még ennyit sem engedtek meg az embereknek, még nagyobb volt a szegénység. Gorbacsov Magyarországon járt körúton, hogy megértse, hogy mitől van a magyaroknak sokkal több kajájuk, mint nekik. Szerintem itt jött rá, hogy a kommunizmus nem működőképes. Ugyanis a jólét oka a szabad vállalkozás. Ha csak kicsit szabad, akkor csak kicsit nagyobb a jólét, ha nagyon szabad, akkor nagyon. Ez a jános bácsi meg akkora munkásőr fasz, hogy ilyet már régen láttam. Aszongya: "A nyolcvanas években nem menekültek el százezrek az országból, annak ellenére, hogy akkoriban már bárki megtehette volna. " Most röhögjek vagy sírjak, bazdmeg????? Azé nem ment el mindenki, mert szögesdróttal be voltunk zárva. Persze nem mindenki ment volna el, csak a jó vállalkozószellemű, okos emberek. Csak nélkülük aztán tényleg nem maradt volna semmi.

,,A mai gyerekek el sem tudják képzelni, hogy milyen lehetett a 70-es évek végén a Budapest Kígyó utcai ,,dollárbolt,, kirakata előtt állva a színes, gyönyörű babákat és soha nem kóstolt csokoládékat csodálni és tudni, hogy azokat soha nem kaphatom meg. A Konsumex úgynevezett diplomata és turista boltjaiban ugyanis kizárólag csak nyugati valutáért lehetett vásárolni, nekünk pedig sem külföldi rokonunk, sem pedig nyugaton dolgozó családtagunk nem volt, aki ellátott volna legálisan egy kis német márkával vagy amerikai dollárral. Így maradt a Centrum és a Skála gyerekjáték-osztályának kínálata, meg a Tibi csoki. Ezek a különleges boltok egy csipetnyi ,,rothadó kapitalizmust,, csempésztek be legálisan a Kádár-kori Magyarországra, s mindezért a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat volt a felelős. De vajon miért vállalta az akkori politikai vezetés azt, hogy elégedetlen családok csorgassák a nyálukat a kirakatok előtt olyan termékeket bámulva, amiről ők legfeljebb csak álmodozhatnak? Hát természetesen a pénzért, mi másért.,, A folytatás itt olvasható. https://toretro.blog.hu/2019/11/22/csak_a_menok_vasarolhattak_a_dollarboltokban Megjegyzem az 1980-as években én is így vásároltam meg a komplett legó játékokat és néhány import cikket.

A Kádár korszak tele van ellentmondással, visszássággal, kényszerű beletörődéssel, felülről indított nyomással, megalkuvással. A következő linken található írás elég jól jellemzi ezt a korszakot. http://real.mtak.hu/93268/1/arkadia_20_szazad_full_slachta_kriszta.pdf