Minapi, nemzeti konzultációval kapcsolatos ellenzéki akcióról szóló cikkünk kapcsán kerestük meg Szél Bernadettet, hogy reagáljon az akciójukkal kapcsolatos kritikákra. A képviselő cikkünk megjelenése után jelentkezett – most közöljük válaszait.
***
Mit üzen azoknak a választópolgároknak, akik legyenek jobb- vagy baloldaliak, de nem tartják manipulációnak a nemzeti konzultációt?
Arra kérek minden választópolgárt, hogy tegye fel a kérdést magának: ha a kormánynak fontos a véleményem, akkor miért nem kérdezi meg tőlem, hogy mit gondolok például az orosz, illetve kínai hitelből épülő Paks 2 projektről és a Budapest-Belgrád vasútvonal felújításáról? Ha a kormány elutasítja a hitelfelvételt és az adósrabszolgaságot, akkor hogy van az, hogy a Soros-féle, uniós szinten senki által nem támogatott, ezáltal soha meg nem valósuló örökkötvényekről konzultál velem, de a hazánkat ténylegesen eladósító, négyezer milliárdos orosz hitelről és a 700 milliárdos kínai hitelről nem? Ha a kormány valóban csökkenteni akarja hazánk kiszolgáltatottságát és függőségét, ahogy a konzultációban írja, akkor mi a helyzet az orosz hitellel és nukleáris függőséggel? Ha a kormány a hazai termékeket és gyártást preferálja, akkor mi a magyarázat arra, hogy nyakát törve szerződik le a kínaiakkal egy olyan vasúti projektre, aminek lényege az olcsó kínai áruk beáramlásának megkönnyítése?
És sorolhatnám még azokat a kérdéseket,
amiket szerintem érdemes feltennie minden állampolgárnak a nemzeti konzultáció megítélésekor.
A jobboldali szavazók többsége talán némi joggal érzi úgy, hogy folyamatosan lehülyézik őket, hiszen az ellenzék lényegében propagandának minősít minden egyes, kormánytól induló elképzelést. Lehet, hogy a kulturált „nézetütköztetés” reményében érdemes lenne változtatni a kommunikáción? Valakinek meg kellene tenni az első lépést!
Nem a kormányzati elképzelés a propaganda, hanem a hozzá kapcsolódó kommunikáció, aminek a minősége a tényszerűtől a propagandáig terjedhet. Propaganda az, ahogy a kormány hazug összeesküvés-elméleteket terjeszt, ellenségképeket gyárt, racionális érvek és vita helyett pedig aljas lejáratásokkal próbálja hitelteleníteni a kritikát megfogalmazókat. Propaganda az, hogy bármit mondunk, az a válasz, hogy Soros-bérencek, bevándorláspártiak és hazaárulók, sőt, egyenesen nemzeten kívüliek vagyunk, így nem is számít, amit mondunk. Propaganda az, amit a közmédia művel évi 90 milliárd forintból: független, pártatlan és kiegyensúlyozott tájékoztatás helyett nyíltan pártérdekeket szolgál, a kormánypárt érdekei és szája íze szerint ad vagy sem hírt politikai eseményekről, megvásárolt „szakértőinek” pedig még azt is megmondja, hogy milyen szavakat ismételgessenek a kívánt üzenet célba juttatása érdekében. A Fidesz rengeteg közpénzből olyan mélyre züllesztette a politikai kommunikációt a lebutított propagandájával, ahonnan már nagyon nehéz kulturált „nézetütköztetés” segítségével felemelkedni.